Századok – 1998
Tanulmányok - Pritz Pál: „Új Európa” Német propaganda és béketervek - Sztálingrád előtt VI/1213
1238 PRITZ PÁL nép kezében, magát az ottani kormányt közvetlenül az uralkodó népnek „kell" adnia, amint az a Cseh-morva Protektorátusban ténylegesen történt. Látható, hogy elméleti igényű fejtegetéseivel Best egyáltalán nem tévedt az üres elméletieskedések birodalmába: állításait minden összefüggésben konkrét tényekre alapozta. Egyetlen nagyon lényeges elemet azonban ez a kategorizálás nem tartalmazott. Ezért Best külön teszi fel a kérdést: mi a teendő akkor, ha a nagytérségen belül olyan nép, illetve népek léteznek, amelyekkel az uralkodó nép nem tud, illetve nem akar együttélni? Nem volt szükség a német fasizmus természetének különösebben beható ismeretére ahhoz, hogy tudni lehessen, a kérdés és a válasz is a zsidóságra vonatkozik. A megfogalmazott felelet pedig kíméletlen őszinteséggel hangzott: az életnek az a törvénye, hogy ezeket a népeket az uralkodó nép „totálisan megsemmisíti vagy a területéről totálisan elűzi".7 7 Best most sem rögtönzött, most is azt mondta ki, amit már sokszor alaposan végiggondolhatott. Esztendővel később a tekintélyes, a német határokon túl is gyakran forgatott Zeitschrift für Politik с. orgánumban megismételte: „Idegen népesség megsemmisítése és elűzése — történelmi tapasztalatok szerint — nem mond ellent az élet törvényének, ha azt teljes mértékben végigviszik". Nem ismerünk ebből az időből — mondja Best monográfusa — más publicisztikai megnyilatkozást, amely egy egész nép megsemmisítésének követelését világnézeti alapon és tudományos fogalmazásban legitimálva ily szisztematikusan vezetné le.78 Ezzel azonban Best, aki addig a politikai elnyomás, a rendőruralom igazolója volt, a megsemmisítés teoretikusává vált. Ez összekapcsolódott az „értelmes" nagytérigazgatással. Best tézisei a szociáldarwinista módon felfogott élet „törvényeinek" belátásából fakadtak. Best azért volt különlegesen félelmetes, mert neki nemhogy nem volt elég a nyers erőszak, nem csupán annak érezte szükségét, hogy az erőszak alkalmazásának elméleti indoklását adja, de még az erkölcsösség magasztos érzésére is igényt tartott., Az erkölcsösség—írta — semmi más, mint az élet törvényei szerinti cselekedet, az erkölcsös ember (fűzte hozzá dermesztő hatalomcentrikussággal) az, aki tartósan a legbefolyásosabb egyén."7 9 Békerendezési elgondolások a Wilhelmstrassen kívül A külügyminisztériumban képzett gazdaságpolitikusokból álló garnitúra volt, akik az Új Európára vonatkozó elképzeléseket főleg gazdasági aspektusból fogalmazták meg.8 0 Persze mellettük a kifejezett gazdasági szférában még nagyobb számban születtek hasonló célzatú elképzelések. Göring, mint a négyéves terv első számú felelőse 1940. június 22-én utasítást adott ki, amelyben a birodalmi gazdasági minisztériumot bízta meg a német békegazdaság, illetve a Birodalom által befolyásolt európai területek újjáépítésének megtervezésével.8 1 A minisztériumban ennek nyomán már július 9-én megszületett az 77 Herbert 1996, 283. 78 Uo. 79 Uo. 80 Ld. részletesebben Pritz 1997, 170-174. 81 Neulen 1987, 26.
