Századok – 1998
Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47
118 CSERNUS SÁNDOR szág-kép sok tekintetben kapcsolódik a Hunyadiakról kialakított képhez, s azt hol erősítve, hol gyengítve, egyfajta átmenetet képvisel Hunyadi János és Hunyadi Mátyás között.203 Ha tehát Hunyadi János volt az első nem uralkodó világi személyiség, aki név szerint a francia krónikák lapjaira került, úgy Mátyás lett az utolsó olyan magyar uralkodó, aki a 15. századi francia historiográfiában is fontos szerepet kapott: az ő uralkodása és személyes kvalitásainak megítélése olvasható Chastellain, majd Molinet, Olivier de la Marche és különösen pedig Philippe de Commynes műveiben.204 Mint ismeretes, a Mátyásra vonatkozó humanista irodalom meglehetősen gazdag, és együttesen igen sokoldalú (sőt, esetenként szélsőséges) képet fest Matthias Corvinus magyar királyról, s tudjuk azt is, hogy a humanista történetírás elragadtatott dicsőítésétől (Bonfini) az uralkodóról és módszereiről egyértelműen sötét képet festő irányzatig (Callimachus) Mátyás megítélésénél több árnyalattal találkozhatunk, mely a dicső Corvinus nemzetség „humanista fejedelmi inkarnációjától", a rémisztő Ató/áua/ való párhuzamig teijed.205 Szemben a közép-európai és itáliai anyaggal, a vonatkozó francia forrásokból kirajzolódó kép összefoglalására, ismereteink szerint, ezidáig még nem került sor. Most is csupán arra teszünk kísérletet, hogy a francia anyag információit bemutassuk, s ezáltal hozzájáruljunk a Mátyással kapcsolatos, Európa-szerte kialakított kép további gazdagításához, illetve pontosításához. Az a kép, amit francia források Mátyásról adnak, nem tói részletes, de korántsem egysíkú. Mindehhez figyelembe kell vennünk, hogy Mátyás és a Francia Királyság között nemcsak hogy nem volt szorosabb együttműködés, de jelentősebb horderejű követségek mozgására sem került sor: Mátyás, akiről csak feltételezik, hogy az „A-ranygyapjas Rend" lovagja lett volna, aki a burgundi herceg időnkénti taktikai szövetségese volt a német területekkel kapcsolatban (1П. Frigyessel szemben), vagy mivel közösen szerepeltek a török kiűzésére vonatkozó tervekben, időnként Burgundia deklarált szövetségesének is számított. Ez a kapcsolat azonban nem volt mentes a konfliktus-helyzetektől, és legfőbb jellemzője az volt, hogy hiányzott belőle az érdekek szélesebb találkozásának lehetősége és az átfogóbb együttműködés iránti készség, amit a Habsburg-Burgundi házassági szerződés, majd házasság még inkább lecsök-203 A László-féle követségre több tanulmány utal. Lásd mindenekelőtt Eckhardt: De Sicambria..., 125-137., Uö.: Villon et l'ambassade hongroise à la cour de France en 1457, Nouv. Rev. de H., 1938. I., 128-139. és Várdai István beszéde a francia király előtt, Arch. Philologicum LXII, 1938., 100-104., Gabriel: Les rapports..., 72-77., L. Terhe: La Hongrie et l'Occident, Nouv. Rev. de H., 1938.,VI., 536-544., S. Csernus: „Lanselot, roy de Honguerie et de Behaigne": naissance et épanouissement d'un mythe, AUSz., Acta Romanica XIII., Szeged, (1988), 93-117. „Lancelot" király követségének franciaországi hatását más aspektusból igyekeztem összefoglalni az 1996 szeptemberében Rómában szervezett Hungarológiai Kongresszuson elhangzott „Magyarország a kereszténység védőbástyája a XV századi francia forrásokbem" c. előadásomban (megjelenés előtt). 204 Lásd Melléklet No 2. IV/ 26, 27, 28, 29. sz. 205 д Mátyás-kép és a hozzá kapcsolódó irodalom tanulmányozásához könyvtárnyi irodalom áll rendelkezésre. Ujabban több olyan kiadvány is megjelent, mely a korra vonatkozó forrásanyagot — a régebbieket kiegészítve — igen jól hozzáférhetővé teszi. Közülük megemlítjük itt mindenekelőtt Bonfini, Thuróczy, Tubero szövegének kiadásait. Nem áll azonban szándékunkban (és tanulmányunknak nem tárgya) a korabeli teljes Mátyás-irodalom, illetve a Mátyás-kép összehasonlító elemzése. Ezzel a kérdéssel több tanulmány foglalkozik a „Mathias Corvinus and the Humanisme in Central Europe" с. kötetben.
