Századok – 1998
Közlemények - Orbán Sándor: A paraszti szerveződés; érdekvédelem néhány problémája 1956-ban V/1089
PARASZTI SZERVEZŐDÉS, ÉRDEKVÉDELEM 1956-BAN 1101 hogy „a népharag a beszolgáltatási rendszer ellen irányult. A lakosság... szimpátiával vette tudomásul az adóívek és a beszolgáltatási nyilvántartások megsemmisítését".62 Sőt „egy hajdúböszörményi nagygyűlésen a [begyűjtési] hivatalvezető fejét követelték".6 3 A gyakoribb azonban az volt, hogy mint pl. a Nógrád megyei Varsányban is, „a tanácsháza előtt elégették a begyűjtési és adó-nyilvántartási iratokat", vagy mint Szilaspagonyban, „csak" a „tanács begyűjtési iratait".64 A példák még folytatható — és további kutatásokkal bővítendő — sora persze nem önmagában mutatja a tömeges paraszti aktivitás folyamatosságának teljességét. Utalva azonban azokra a több oldalról kibontakozó jelenségekre, amelyek a parasztság tetemes részét a nyomasztó terhek, kényszerek és megalázások elleni védekezésként már 1956 őszére, október 23. előtt kezdtek egy általánosabb folyamattá sűrűsödni, egyszersmind arra, hogy mindez még november 4. után is erősödött egy ideig, ugyancsak hitelesülnek a felsoroltak, az aktivitás folyamatosságáról állítottak. Avagy ki is hinné, akár külön példák sorolása nélkül is, hogy az önnön védelmében 1956 nyarára a tettek mezejére lépő parasztság jelentős tömegei éppen akkor, nevezetesen október 23-a másnapján vonultak volna vissza várakozó passzivitásba, amikor a szabadabb cselekvésnek érkezett el az ideje? Az a korábban felvetett kérdés, illetve részbeni megelőlegezett megválaszolása, hogy október 23-án vagy közvetlen másnapján miért nem, vagy éppen csak elvétve mutatkoztak a parasztság határozottabb politikai, érdekvédelmi szerveződésének jelei, az események további alakulásával keletkező újabb motívumok áttekintését is szükségessé teszi. Annál is inkább, mert ha nem is nyomban, hanem október azon utolsó napjaiban, mielőtt még legalizálták volna a többpárt-rendszert, észlelni lehet olyan jelszavakat és lépéseket, amelyek a szerveződés iménti formáinak igényére, esetleg megjelenésére utalnak. Elsőként talán a Hazafias Népfront Somogy Megyei Bizottságának 16 pontot tartalmazó, október 26-i röplapján tűnik fel a 10. helyen a követelés, hogy „a legteljesebb autonómiájú érdekvédelmet biztosítsuk a dolgozó parasztságunk részére".6 5 Ennek szó szerinti ismétlődése fordul aztán elő 29-én más megyei és községi (Juta) fórumokon is.6 6 Míg a megye pártbizottságának 27-i röplapja ehelyett „Népfront-bizottságok! Gazdakörök! Termelőszövetkezetek!" horizontjára szűkítette a parasztságot illető felhívásait („vessetek", „őrizzétek meg nyugalmatokat" stb.), a Nagyatádi Járási Nemzeti Tanács október 29-i kiáltványa „új választójogi törvény" alapján „többpárt-rendszerű, új országgyűlés megalakítását" kívánta.6 7 Minthogy azonban Dunántúlon az érdekvédelem, vagy egyáltalán „a parasztság kulturális és szervezkedési lehetőségeinek biztosítása" (pl. gazdakörökben) jelszavak csak néhány megyei lap október 29-30-i számában kerültek leírásra vagy találtak visszhangra, azt lehet gondolni, hogy somogyi, vagy éppen nagyatádi hangoztatásuk sem igen jelentett többet, mint kisgazdapárti bölcsőjére való illő emlékezést.6 8 A Fejér megyei 62 László Péter: i. m. 79. 63 Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. okt. 25. In: 1956 sajtója. 64 1956 Nógrád megyei kronológiája és személyi adattára. Salgótarján 116., 279. 65 Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. 67. 66 Uo. 109., 122. 67 Uo. 77., 103. 68 Tolna megyei Népújság, 1956. okt. 29., továbbá: Új Fehérvár. 1956. okt. 30. In: 1956 vidéki sajtója. 649., 321.
