Századok – 1998
Közlemények - Orbán Sándor: A paraszti szerveződés; érdekvédelem néhány problémája 1956-ban V/1089
1094 ORBÁN SÁNDOR alakulásához kapcsolódó változás jele az annyiszor elmarasztalt népi kollégiumi mozgalomról megváltoztatott újabb hivatalos vélemény, mely szerint az a korábbiak ellenére is „a magyar kommunista ifjúsági mozgalmak alapjában egészséges hajtása volt, amely pozitív szerepet játszott az új, szocialista értelmiség nevelésében".2 6 Hasonló fejlemény a volt népi kollégisták októberi találkozója és az is, hogy a népfront országos vezetésében, valamint a Magyar írók Szövetsége elnökségében egyaránt nagyobb szerephez jutó népi írók külön folyóirat megjelentetése érdekében léphettek fel.2 7 Annak azonban nem találni egyelőre kétségtelen nyomát, hogy valamiféle paraszti politikai, vagy akárcsak érdekvédelmi szerveződésre történt volna említést érdemlő erőfeszítés.2 8 Az a lépés, amely október 23. előestéjéről effélére utal, valójában „a mezőgazdasági politikában szükséges főbb változásokra" c. előterjesztést összeállító vezető agrárpolitikusok megnyilvánulása volt. Ez az előterjesztés is csupán a termelőszövetkezetek részére javasolta, hogy azok „önkéntesen járási, megyei központokat hozhassanak létre érdekvédelmük és gazdasági működésük előmozdítására".2 9 A szerveződés bizonyos lehetőségeinek kihasználásánál, kereteinek tágításánál, valamint egyes kulturális intézmények, irányzatok korábbi tilalmazásának oldásánál is jóval nagyobb jelentősége volt azon paraszti érdekek tettekben való érvényesítésének, amelyek a közvetlenebb terhek és sérelmek enyhítését, megszüntetését célozták. I-lyenekről tanúskodtak a kilépésekkel kezdődő tsz-feloszlások, a kötelező terménybeszolgáltatás terjedő halogatása, majd megtagadása, a tagosítások elutasítása és más zaklatások elhárításának esetei. Ha 1956. július elején még arról számoltak be egyes megyékből, hogy a „tagok belépés után eltávoztak a tsz engedélye nélkül vállalathoz dolgozni", jó hónappal később már tömeges kilépésről, felbomlásról adtak vészjelzést.30 Csupán öt dunántúli megyéből több mint száz olyan esetet soroltak, ahol a tsz-ek „tagságának többsége döntött a kilépés mellett — hozzátéve azt is, hogy — számuk állandóan nő".3 1 E Somogy, Baranya, Zala, Győr-Sopron és Vas megyékre utaló felsorolás tettlegességekről, zajos gyűlésekről és arról adott hírt, hogy „kis Póznámmal" [Póznán] is fenyegetőztek arra az esetre, „ha nem engedélyezik a tsz feloszlását". Az a jelzés még óvatosan hangzott, hogy a kilépés, a felbomlás főleg „az elmúlt év őszén szervezett vagy felfejlesztett tsz-ek egy részénél... tapasztalható".3 2 Egy központi párthatározat — igaz, a felelősség lejjebb hárításával — már nem ilyen óvatos, mert azt is rögzítette, hogy mindez ott jellemző, „ahol a közelmúltban... a párt- és a tanácsszervek erőszakos vagy más helytelen módszereket alkalmaztak a szervezés-26 A Magyar Dolgozók Pártja határozatai 1948-1956. 366. határozat (1956. szept. 14.). 27 L. Benkő Péter: A Parasztpárt 1956-ban. Múltunk, 1996. 3. sz. 123-124. 28 L. Vida István: Adalékok a Független Kisgazdapárt újjászerveződéséhez 1956-ban. Múltunk, 1996. 3. sz. 57-58. Továbbá: Csicskó Mária - Körösényi András: Egy harmadikutas szocializmus -Utópia földközelben. 1956, Századvég. 1989. 1-2. sz. 123-124. 29 Pál József: „A mezőgazdasági politikában szükséges főbb változások". Agrártörténeti Szemle, 1988. 1-2. sz. 226. 30 MOL 2. f. 8/600. ő. e. MDP Somogy megyei VB levele a központ Mezőgazdasági Osztályához, 1956. júl. 4. 31 Uo. Öt dunántúli megyében történő kilépésekről ugyanoda küldött levél, 1956. aug. 11. 32 Uo.
