Századok – 1998
Közlemények - Orbán Sándor: A paraszti szerveződés; érdekvédelem néhány problémája 1956-ban V/1089
PARASZTI SZERVEZŐDÉS, ÉRDEKVÉDELEM 1956-BAN 1095 ben".3 3 Külön is súlyosbította a helyzetet, „hogy gazdasági alap és előkészítés nélkül jött létre sok új szövetkezet".3 4 A felsorolt indulási körülmények kedvezőtlen hatását fokozottan érzékelhetővé tették az 1955. évihez viszonyított amúgy is gyengébb terméseredmények, amelyek már a nyári gabonahozamokban s nem utolsósorban a „tagság gyenge jövedelmében" is megmutatkoztak. A részben a kedvezőtlen időjárásnak is tulajdonítható terméseredményeket egyébként szívesen emlegették a kötelező terménybeszolgáltatás akadozásának egyik okaként is. Tagadni azonban már nem lehetett az „erőteljes tsz-fejlesztés és tagosítások hatását" a „begyűjtés ellenes" hangulat terjedésében és annak nyomán a mérhető eredmények esetenkénti 20-30%-os visszaesésében.35 Az 1956. szeptember elejéig tervezett több mint 1100 földrendezés, illetve tagosítás sem érte el célját, mert több helyütt is (pl. Szabolcs-Szatmárban, Somogyban) szervezett tiltakozásokkal, megmozdulásokkal tették azt teljesíthetetlenné. De jócskán akadtak helyek, ahol az érintettek többsége egyszerűen nem fogadta el a kijelölt csereföldet.36 Arról is volt jelzés, hogy „az adófizetést felfüggesztették, az adóhátralékok behajthatatlanná váltak".3 7 A helyzet kritikussá válását, nevezetesen a parasztság érdek-, illetve önvédelmének, védekezésének tettekben való egyre gyakoribb megnyilvánulását a határozatlanná vált és egyes pontokon kényszerűen meghátráló agrárpolitikával szemben jól jellemezte a központi vezetés öt megyével kapcsolatos szeptember végi, majd az agrárpolitika irányítóinak október 22-re készített összegzése, illetve előterjesztése. Előbbi még arra szólította fel a megyei és járási vezetőket: „tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy politikai munkával, meggyőzéssel megváltoztassák a szövetkezetből kilépni akarók szándékát". Bár akkor már voltak olyan helyek, ahol „rendőrség őrzi az istállókat, hogy az állatokat ne hordják széjjel", mégis a „minden eszközön" elsősorban olyan lehetőségeket és teendőket értettek, mint a szövetkezeti szegényparaszti „szilárd mag" kialakítása; az „emberről-emberre menő agitáció", persze annak jelzésével összekötve, hogy milyen „terhekkel" járna a kilépés; KV tagok által gyűlések tartása; alacsonyabb típusú szövetkezetté való alakulás; állami segítség, esetleg a hitel-visszafizetés átütemezésével stb. S ha már semmi sem segíthet, akkor mintegy megoldásként — amire korábban még nem volt példa —, ahol erőszakoskodás történt, „kivételesen engedélyezhetik... az egyéni kilépést a törvényes keretek között, az alapszabálytól eltérően is".38 Egyébként hasonlóan alakult október 23. előestéjére a kötelező termény-beszolgáltatás kezelése is. „Az, hogy nem történt baj, ellenállás — jelentette a begyűjtési miniszter a miniszterelnöknek — csak annak köszönhető, hogy utasítást adtam a begyűjtési apparátusnak a legmesszebbmenő türelmességre, 33 A Magyar Dolgozók Pártja határozatai 1948-1956. 361. határozat (1956. aug. 16.). 34 MOL 2. f. 8/651. ő. e. MDP központ Mezőgazdasági Osztály jelentése a PB-nek, 1956. szept. 27. 35 MOL 2. f. 8/580 ő. e. Jelentés az MDP KV Titkárságának a begyűjtés helyzetéről, 1956. szept. 18. 36 Nádasdi József: Tagosítások és birtokrendezések Magyarországon (1949-1956) Agrártörténeti Szemle, 1992. 1-4. sz. 211. 37 László Péter: Tolna megye 1956-ban. Tolna megyei levéltári füzetek 3. Tanulmányok. Szerk. Dobos Gyula. Szekszárd, 1992. 75. 38 A Magyar Dolgozók Pártja határozatai 1948-1956. 368. határozat (1956. szept. 28.).
