Századok – 1998
Közlemények - Balogh Margit: A katolikus egyház és a forradalom. (Események a források tükrében 1955 őszétől 1956 őszéig) V/1053
A KATOLIKUS EGYHÁZ ÉS A FORRADALOM 1075 Tisztéből eredő tekintélye miatt mindenki jobban figyelt Grősz József kalocsai érsek, a püspöki kar az idő szerinti elnökének nyilatkozatára, amely a Kossuth Rádióban 1956. október 24-én 19 óra 17 perckor hangzott el: „A katolikus egyház álláspontja nyílt és világos. Mi elítéljük az öldöklést és a pusztítást! Híveink tudják ezt. Ezért bizton remélem, hogy híveink ilyen üzelmekben nem vesznek részt, hanem példát adnak a rend és nyugalom megőrzésére és békés munkával igyekeznek biztosítani a magyar jövőt."4 5 Grősz nyilatkozatával hasonló szellemű körlevelet bocsátott ki október 25-én Hamvas Endre csanádi püspök, az esztergomi főegyházmegye apostoli adminisztrátora: „Felhívom Főpapjaimat, hogy ezekben a mozgalmas napokban szeretettel és nyomatékkal óvják a híveiket minden erőszakos lépéstől és rendzavarástól. Ne hagyják magukat felizgatni, hanem hivatási munkájuk zavartalan végzésével szolgálják a hazát, bízva jogos kívánságaink békés megvalósításában."4 6 Az egyház azt az elvet képviseli, hogy a ténylegesen hatalmat gyakorló állam törvényeit a katolikusoknak tiszteletben kell tartani (akármilyenek is azok). Minderre tekintettel kell lenni, hogy megértsük: miért jellemzi visszafogottság és mértéktartás az egyház vezetőit. Jóval a forradalom után, egy 1957. áprilisban készült jelentés Hamvas püspök magatartását értékelte a „legpozitívabban": „Higgadt, nyugodt viselkedést tanúsított, kispapjait nem engedte ki tüntetni a diákok közé. Az ellenforradalom alatt olyan pozitív körlevelet sikerült kiadatni vele, hogy még a Pravda is leközölte. Egyetlen egy demokratikusan gondolkodó papot sem mozdított el."4 7 E jellemzésből figyelmet érdemel a műveltető ige használata: „kiadatni vele". Ez megengedi azt a feltételezést, hogy a megszólalt püspökök óvatos mondatait még egy tényező magyarázza: az Állami Egyházügyi Hivatal. Az eltelt évtized alatt az emberekbe és intézményekbe ivódott a félelem, az igazodás, a gyanakvás. Az egyházfők is hamar megtanulták az alkalmazkodás szabályait, amelyek az Állami Egyházügyi Hivatal (majdnem) mindenhatóságával kezdődtek. A forradalom első napjaiban vajon ki tudta bizonyosan, hogy a hivatal felbomlott? Mennyiben fantom, mennyiben tényleges erő birtokosa? Egyáltalán - ki van az erő birtokában? Ma már tudjuk, hogy az ÁEH történetében is fontos változást hozott az 1956-os forradalom. A hivatal működési zavarára, illetve bomlására utal, hogy a szabályos irattermelés megszűnt (csakúgy, mint a pártapparátus esetében), iratainak keltezése között nagy intervallum van: egy október 23-i iratot csak december 6-án követ újabb. Horváth János elnök október 29-ig még bejárt hivatalába. Kapcsolatban állt az MDP Politikai Bizottságának operatív szervezési bizottságával,4 8 amelyet október 24-e éjszakáján a pánikot megelőzendő és a tájékozódást elősegítendő hoztak létre az Akadémiai utcai pártközpontban: 26-án arról értesítette a pártközpontot, hogy „A Margit-híd budai hídfőnél tele vannak plakátokkal a következő szöveggel: Ne hagyjátok 45 PIL 290. f. 1/17. ő. e. 37. f. A felhívás szövegét teljes egészében közli: A magyar forradalom és szabadságharc a hazai rádióadások tükrében... 37. 46 Közli: Szántó Konrád: Az 1956-os forradalom és a katolikus egyház... 30. 47 MOL ХЖ-А-2l-a-224/1957/Eln. 5. doboz/Csanádi R. k. Egyházmegye, Hamvas Endre jellemzése. Budapest, 1957. április 27. 48 Erről lásd: Ötvenhat októbere és a hatalom - Ripp Zoltán: A pártvezetés végnapjai. Napvilág Kiadó, Bp., 1997. 1. rész: A Magyar Dolgozók Pártja vezető testületeinek dokumentumai. 1956. október 24 - október 28. Bevezetés: Horváth Julianna.
