Századok – 1998
Közlemények - Balogh Margit: A katolikus egyház és a forradalom. (Események a források tükrében 1955 őszétől 1956 őszéig) V/1053
1076 BALOGH MARGIT magatokat a kormány által félrevezetni, harcoljatok tovább. Győr, Mosonmagyaróvár kezünkön van." 49 Am az elnök legalább telefonkapcsolatban kellett hogy álljon néhány egyházfővel is, legalábbis erről árulkodik az előbbi jellemzés is. Október 26-án 12.33-kor a Kossuth Rádió ismét Grősz József kalocsai érsek rövid nyilatkozatát olvasta be, akit Rónai Sándor, az Országgyűlés elnöke tájékoztatott a belpolitikai helyzetről: „Értesülésem szerint néhány nyugati rádióállomás október 24-én tett nyilatkozatomat elferdítve, illetve helytelenül kommentálva közölte. Megismétlem, hogy a katolikus egyház, az evangélium alapján, elítéli a vérontást és rombolást. Hiszem, hogy híveim tartózkodnak az ilyen üzelmekben való részvételtől és példát adnak a rend és nyugalom megőrzésére annál is inkább, mert minden remény megvan arra, hogy népünk jogos igényei a lehetőség határain belül kielégítést nyerjenek."5 0 Láthatjuk, ez a nyilatkozat annyiban több az előzőnél, hogy bizakodik a Jogos követelések" teljesítésében a „lehetőség határain belül". Hogy ezen az általános és óvatos megfogalmazáson mit is értett az érsek, az homályban maradt... Egyértelműbb vagy netán bátrabb hangot nem kérhetünk számon rajta. A zűrzavar általános, a rádió reggel már bejelenti „az ellenforradalmi puccskísérlet" felszámolását, majd délelőtt még csak a fegyverletételre való felszólítást sugározza. 1956. október 29-én elhangzott rövid beszédében Papp Kálmán győri püspök is nyugalomra intett, kifejezve reményét, hogy „a nemzet nagy áldozatokkal járó megmozdulása híveinek javára fog szolgálni." November l-jén Kovács Sándor szombathelyi püspök üzente a rádión keresztül híveinek, hogy „együtt imádkozik velük a magyar szabadságharc elesett hőseiért."5 1 Nemcsak a főpásztorok, a papság szava is a vérontás elkerülésére intett, megbékélésre, megbocsátásra, lelki megújulásra, a békés kibontakozás kivárására buzdított. Az egyháziak szereplése a forradalom első hetében inkább szociális és lelkipásztori jellegű volt. A Központi Papi Szeminárium kispapjai is így fejezték ki rokonszenvüket a felkelők mellett. A Központi Papi Szemináriumban 1956. október 21-27. között lelkigyakorlat volt, amelyet a szeminárium vezetősége nem engedett megzavarni. Az eseményekről annyi hivatalos tájékoztatást adtak, hogy kormányváltozást harcolnak ki az utcákon. A nem hivatalos tájékoztatást a szomszédos jogi egyetemről szerezték a hallgatók. Ezért már 27-én megfogalmazódott a gondolat, hogy ki kellene menni a kórházakba, lelki vigaszt kellene nyújtani a sebesülteknek. Ezt a szeminárium vezetősége a lelkigyakorlat befejezése előtt nem engedte meg, s — a veszélyre hivatkozva— igyekezett a hallgatókat visszatartani. Október 28-án azonban sikerült engedélyt szerezniük, így néhányan — Kuklai Antal, Marcheschini Károly, Mézner Ferenc, Varjú Imre, Zöldi Sándor — különböző kórházakba jártak. Az utcán tapasztaltak a kispapokat is további lépések tervezgetésére ösztönözték. Október 29-én néhányan vallásos követeléseket tartalmazó röplapot fogalmaztak meg, amelyben a „teljes és valódi vallásszabadságot", valamint Mindszenty József prímás érsek szabadon bocsátását követelték.52 A szeminaristák egy másik röplapot is terjesztettek, amelyben nyolc pontban 49 PIL 290. f. 1/19. ő. e. 44. f. A másolaton — tévesen — október 29. szerepel. 50 PIL 290. f. 1/19. ő. e. 52. f. Gépelt papír, ceruzával ráírva: „Átadva Kossá e-nak." Szövegét közli: A magyar forradalom és szabadságharc a hazai rádióadások tükrében... 61. 51 A magyar forradalom és szabadságharc a hazai rádióadások tükrében. Free Europe Press, New York, é. n. 161. és 287. 52 PIL 290. f. 2/Főv. Bír. Nb. VII. 4016/1957. Turcsányi Egon és társai büntetőperének ítélete.
