Századok – 1998

Közlemények - Balogh Margit: A katolikus egyház és a forradalom. (Események a források tükrében 1955 őszétől 1956 őszéig) V/1053

1070 BALOGH MARGIT jogfolytonos működéséhez, s püspökét ugyanolyan elbírálásban fogja részesíteni, mint bármely magyar katolikus püspököt. A Magyar Ókatolikus Egyházat az ÁEH katolikus ügyosztályának gondozására bízták.30

Az azonos elbírálás ígéretére hivatkozott Fehérváry Gy. Tamás 1956. decemberi 6-i kérvénye: korábbi önérzetes soraival ellentétben kongruát kért a maga számára, amit (a levonások után 13710 forintot) viszszamenőleg, 1957. február 7-én meg is kapott.3

1 A hittanoktatás Ahogy a közvélemény elégedetlensége mind határozottabban megfogalmazódott, ahogy közeledünk 1956. októberéhez, úgy lett engedékenyebb (vagy határozatlanabb?) az állam egyházpolitikája. Ez az állításunk azonban csupán az apróbb problémákra vonatkozik, a nagyobb horderejű kérdésekben a pártvezetők kitartottak alapvető célkitűzésük — a vallás fokozatos felszámolása — mellett. Az MDP és az ÁEH igyekezett ugyan elhitetni, hogy mindent megtesz az egyházakkal, köztük is a katolikus egyházzal való jó viszony ápolására. Ezt szolgálta a június elején, majd szeptember közepén adott újabb amnesztia is, ami további 25 papot (köztük Mécs László papköltőt) és egy nővért (Valér Vilmát) érintett.3

2

Ennél több érdemi dolog azonban nem történt! A hittanbeiratásokkal kapcsolatban is hiába fordult a püspöki kar memorandummal az ÁEH-hoz — csak szóbeli ígéretet kaptak egy majdani írásbeli válaszra, ami soha nem készült el. (Igaz, előkészületeket tettek a megválaszoláshoz, mert öszszegyűjtötték az 1956/57. évi hittanbeiratáskor tapasztalt visszásságokat, mégpedig különbontva a „papok túlkapásaira" és az „állami szervek túlkapásaira". Néhány kiragadott példa: „Raífai Alfonz Kalocsa belvárosi lelkész többek között barmoknak, disznóknak nevezte azokat, akik vallás nélkül, hittan tanulása nélkül nőnek fel"; „Kerényi Lajos Krisztina téri káplán: Azokat, akik nem íratják be gyermekeiket hittanra, nem lehet bűneiktől feloldozni."; ,Alsózsolcán, ahol még kb. 40 szülő volt jelen a beiratás lezárásánál — a beiratkozást itt is elhúzták — az iskola igazgatója hazaküldte a szülőket. A szülők betörték az iskola ajtaját és kényszerítették az igazgatót a beiratás elvégzésére."; „Taiján községben Vári Béla iskolaigazgató csak sima, fehér negyed íves papírt, tintával írt nyilatkozatot volt hajlandó elfogadni. Aki esetleg egy centivel kisebb papírt hozott, azt elküldte."; „Mórahalom községben az órát 1 órával előbbre akarták igazítani és így kevesebb idő állt volna a hittanbeiratásra."3

3 A hittanoktatás, azóta, hogy az 1949. évi 5. sz. törvényerejű rendelet fakultatívvá tette, állandó sérelem és kölcsönös vádaskodás tárgyát képezte. A Magyar Nemzet 1956. június 24-i és július 8-i vezércikkeiben Parragi György megkérdőjelezte a vallásszabadság biztosítását: „...nemcsak akadályokat gördítenek a hitoktatás szabad választása elé, hanem megengedhetetlen megtorlásokkal fenyegetőznek és élnek egyes szektariánus elemek." Az állandó agitáció, a szülők megfélemlítése, az adminisztratív eszközök a hittanra beíratott gyermekek számának radikális csökkenését eredmé-30

Uo. Fehérváry Gy Tamás ókatolikus püspök levele az Állami Egyházügyi Hivatalnak. 1956. november 22. 31

MOL XDÍ-A-21-a-114-12/1956/Eln. 32

Szabad Nép, 1956. július 3. és szeptember 15. 33

MOL XIX-A-21-a-159/1956/Eln. Interpellációs anyagként Hegedűs miniszterelnöknek elküldve 1956. augusztus 2-án.