Századok – 1998
Közlemények - Balogh Margit: A katolikus egyház és a forradalom. (Események a források tükrében 1955 őszétől 1956 őszéig) V/1053
A KATOLIKUS EGYHÁZ ÉS A FORRADALOM 1069 kért. Szeptember 15-i megkeresésére már választ sem kapott. A Katolikus Népszövetség felélesztésére tett kísérlete elsüllyedt a magányos partizánakciók között. Az ókatolikus egyház Igaz, hogy a római katolikus egyház vizsgálatához szervesen nem tartozik, mégis abban eredő gyökerei miatt érdemes néhány bekezdést szentelni az 1956 első felében ismét jelentkező magyar ókatolikus egyháznak. E nem római katolikus, nem protestáns, de szabadegyházi közösség magyarországi története csak részben publikált.)27 Az ókatolikus egyház az első Vatikáni Zsinat után vált ki a római katolikus egyházból, mivel tagjai nem fogadták el az 1870-ben kihirdetett konstitúciót a pápai primátusról és csalatkozhatatlanságáról (infallibilitás). A századforduló idején Budapesten egy ókatolikus egyházközség működött. A második világháború éveiben kibontakozott, de igazán komoly tényezővé sohasem vált. 1945 után volt olyan kommunista elképzelés (Nemes Dezsőé),28 amely az ókatolikus egyházban vélte felfedezni a katolikus egyház egységét megbontani képes szervezetet. Bár hivatalosan nem tiltották be, ám a fordulat évét követően — a legtöbb kisegyházhoz, szektához hasonlóan — az egyház nem működött. Az egyház 1945-ben felszentelt püspöke, Fehérváry Gy. Tamás 1956. május 12-én, illetve május 28-án a minisztertanácshoz, valamint a legfőbb államügyészhez fordult a törvényes működés engedélyezése ügyében. Levelének folyamányaként július 4-én fogadta őt Horváth János, az AEH elnöke, de ez nem hozott eredményt. Ezért az ókatohkus püspök újólag levéllel fordult Hegedűs András miniszterelnökhöz: „Panaszom és kérésem az, hogy szíveskedjék kivizsgáltatni, hogy kik és miért, milyen — esetleg helytelen meggondolásokból kiindulva — akadályozzák a Magyar Alkotmányban és annak VIII. fej. 54.§-ban biztosított törvényes jogaink azonnali visszanyerését. Soha semmiféle államellenes bűnt nem követtünk el, mégis — teljesen érthetetlen módon! — még mindig gondolkodás tárgyát képezi ezen alkotmányos jogunkba való visszahelyezés. Mi Szabad Egyház vagyunk, az Államunktól kongruában nem óhajtottunk a múltban és a jövőben sem óhajtunk részesülni. Tehát anyagi meggondolásoknak ebben az ügyben helye nincsen és nem is lehet államunk részéről. Mi csak az Alkotmány VIII. fej. 54.§-ban lefektetett állampolgári jogunkhoz ragaszkodunk. Ennek pedig — szerény véleményünk szerint — akkor semmi akadálya nem lehet, amikor Grősz József, akit államellenes cselekményekért a Magyar Bíróság életfogytig tartó (sic!) börtönre ítélt és a közelmúltban — kegyelem folytán — minden előbbeni jogába Kormányunk visszahelyezett."2 9 Az egyház tagjai működési engedély nélkül is aktivizálták magukat. A püspök augusztusban irodaigazgatót, püspöki titkárt nevezett ki. Az egyház Országos Főtanácsa szeptember 9-én elfogadott deklarációjában megfogalmazta a Magyar Ókatolikus Egyház tantételeit, rögzítette szervezeti felépítését. Az ÁEH végül is engedett a nyomásnak: 1956. október 17-én Horváth János szóban közölte az ókatolikusok delegációjával, hogy a kormány hozzájárult az egyház 27 Szigeti Jenő: A kisebb magyarországi egyházak. In: A magyar protestantizmus 1918-1948. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1987. 188-262. 28 Politikatörténeti Intézet Levéltára (a továbbiakban: PIL) 274. fond, 7. csoport, 260. ő. e. 29 MOL XIX-A-21-a-114/1956/Eln. Fehérváry Gy. Tamás ókatolikus püspök levele Hegedűs András miniszterelnökhöz. 1956. július 19.
