Századok – 1998
Közlemények - Balogh Margit: A katolikus egyház és a forradalom. (Események a források tükrében 1955 őszétől 1956 őszéig) V/1053
A KATOLIKUS EGYHÁZ ÉS A FORRADALOM 1061 székembe való visszatérést és ezzel a jövőt építő munkába való bekapcsolódást. A mélyen érzett hálához szabad néhány szót csatolnom. A katolikus egyház és a magyar állam viszonyában beállott kedvező fordulat megmutatta, hogy az az irányvonal, amelyet boldogult Czapik Gyula egri érsek elnöklete alatt a Magyar Katolikus Püspöki Kar az elmúlt időkben követett, helyes volt. Ezt az irányvonalat főpásztori működésemben fenn kívánom tartani. Arra törekszem, hogy a katolikus egyház és az állam közötti jó viszony egyre jobban elmélyüljön. Erre kötelez a Püspöki Kar és a Kormány között 1950-ben létrejött megállapodás is. E célból tőlem telhetőleg támogatni kívánom a kormánynak népünk életszínvonalának emelésére irányuló törekvéseit és intézkedéseit annál is inkább, mert az egyháznak is érdeke, hogy hívei könnyebben, jobban, emberhez méltóbb életet éljenek. És munkása akarok lenni a béke ügyének. Ez akarok lenni az evangélium szellemében és a katolikus egyház fejének, XII. Pius pápának ismételt megnyilatkozásai értelmében is. Annak vagyok követője, aki programbeszédében is azt hirdette, hogy «boldogok a békességesek, mert Isten fiainak hívatnak» és aki nyilvános működése végén elfogatása előtt azt mondotta a védelmére kardot rántó Péternek: «Dugd vissza hüvelyedbe kardodat, mert mindazok, akik kardot rántanak, kard által pusztulnak el.» Annak vagyok szolgája, aki evangéliumának alaptörvényévé tette a kettős parancsolatot: «Szeressétek az istent, aki közös atyátok, akármilyen a bőrötök színe és akármilyen nyelven beszéltek is, és szeressétek egymást, hiszen a közös atyában valamennyien testvérek vagytok.» Háborúval nem lehet elintézni semmit, csak mérhetetlen pusztulást és nyomorúságot lehet okozni. A mi nemzedékünknek ezt nem kell bizonyítani. Ezért sürgeti a katolikus egyház feje, XII. Pius pápa és ezért sürgetik száz és százmilliók a fegyverzet csökkentését, a leszerelést, az atomfegyverek eltiltását, a vitás kérdések tárgyalás útj án való elintézését, a nemzetközi életben a békés együttélés elveinek érvényesítését. Az emberek békében akarnak élni. Az élet és nem a halál útján akarnak járni és én hiszem, hogy ezek a száz és százmilliók ki fogják vívni vagy ki fogják kényszeríteni annak a boldog korszaknak az eljövetelét, amelyről Izaiás próféta jövendölt: «Amikor nemzet nemzet ellen nem emel kardot és nem tanul többé hadviselést.» Amikor az öldöklés és pusztítás eszközeit a békés termelő munka szolgálatába állítják. Hűséges fia, engedelmes polgára akarok lenni hazámnak, a Magyar Népköztársaságnak és erre akarom tanítani, nevelni a rám bízottakat is: hogy a magyar hazának munkás, áldozatkész polgárai legyenek, akik állampolgári kötelességeiket lelkiismeretesen teljesítik. Végül Isten áldását kérem közös munkánkra."16 Sem Grősz, sem másik katolikus főpásztor szolgálatkészsége nem ment el odáig, hogy a katolikus egyház jókívánságait fejezze ki abból a megtisztelő alkalomból, hogy öt éve — 1951. május 19-én — állították fel az Állami Egyházügyi Hivatalt. (A Magyar Országos Levéltár megőrizte a református, az evangélikus, a magyar ortodox egyház vezetőinek, valamint Szabó László hitközségi elnök országos elnök és Kiss Ferenc, a Szabadegyházak Szövetsége elnökének üdvözlő levelét.)1 7 Ennek ellenére az ÁEH bizalma odáig terjedt, hogy június 8-ára külföldi újságíróknak interjú készítését engedélyezte Grősz érsekkel. Grősz diplomatikusan válaszolt, a kényes kérdéseket sem-16 Közölte a Magyar Kurír május 12-én és az Új Ember május 20-án. Levéltári forrás: MOL XIXC-A-2l-c-030-as tétel. 17 MOL XIX-A-21-a-100/1956. 1955-1956. 4. doboz.
