Századok – 1998
Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47
100 CSERNUS SÁNDOR Poullane", (azaz I. Ulászló), továbbá „le cardinal Saint Angele" (Giuliano Cesarini bíboros) és a burgundi herceg portugál származású követe, „Messire Pietre Vascq" (Pier Vasco da Saavedra) akit a magyar királyi udvarba küldenek információkért, amíg a Waleran de Wavrin-féle hajóhad a Duna alsó folyásán navigál.144 A burgundi hajók kapitánya, akit a betegség kabinjában az ágyához szögez, ekkor találkozik személyesen Hunyadi Jánossal „...aki eljött meglátogatni Wavrin urat (aki éppen egy fájdalmas betegségtől szenvedett a kabinjában) és akkor magyar módra teljes fegyverzetben volt (...) ami olyan széles volt, hogy ennek okán a mondott Wavrin úr kabinjába belépni nem tudott (...) így aztán távozott, mondván, hogy visszatér majd, ha fegyverzetét levetette magáról,.."14 5 Ez később be is következett, s a történetnek anekdotikus folytatása kerekedett, amennyiben Hunyadi „diagnosztizálta" Wavrin úr betegségét, és meglehetős határozottsággal a betegnek nem igazán tetsző gyógyszert, nem túl finom módon le is nyelette vele. Wavrin szövegének ez a részlete tehát igazán életszerű, közvetlen hangulatú beszámoló.146 Mindenesetre, ami a Wavrintől ránk maradt szövegeket illeti, abból Hunyadiról olyan kép alakul ki amelyben a „Magyarország Vajdája" úgy jelenik meg, mint egy nagy territoriális fejedelem, aki egy királyság ügyeit intézi, aki a csatában rendkívüli vitézségű lovag, a hadvezetésben viszont bölcs és óvatos hadvezér, aki kitűnik a török elleni harcokban, aki országának és a kereszténységnek is rátermett és elkötelezett védelmezője (emellett fegyverzetben a kajütbe nem fér be, és a keleti fűszerek birtokában kissé erőszakosan gyógyít). Eleddig ez a leginkább emberközeli és legreálisabb kép, amit a francia nyelvű krónikákban Hunyadiról olvashatunk. Hunyadi itt az, ami: harcos, államférfi és hadvezér, a törökkel szembeni „hétköznapi küzdelem" hőse. Ebben, a Hunyadiról szóló legkorábbi részben még valójában semmi nyoma sincs a hős idealizálásának, mítosz még nem kerekedik a személye köré: ekkor még se nem „Fehér" se nem „Lovag"; - és arról pedig végleg nincs szó, hogy „Fehér Lovag" lenne. Wavrin müvének olvasása alapján tehát valószínű, hogy Hunyadi Jánossal kapcsolatban más francia történetírók tevékenységének a következtében, és minden bizonnyal inkább a század ötvenes éveinek várakozásaival összhangban alakulhatott ki a még manapság is bizonytalan jelentésű és vitatott , fehér Lovag"- mítosz. A másik burgundiai történetíró, aki krónikáját mintegy egy évtizeddel azután írta meg, hogy Wavrin elkezdte az övét és Hunyadi törökellenes harcairól ugyancsak beszél, Mathieu d'Escouchy volt. D'Escouchy, a burgund történetírói iskola ekkor már igen gazdag hagyományainak tovább vivőjeként jelentkezett, és a török kérdésről először egy 1447-re datált levél kapcsán szól, melyben a zarándokok és a kereskedők biztonságos mozgásáról esik szó a török birodalomban; - állítása szerint ezt a levelet a török szultán küldte VII. Károlynak, Franciaország királyának.147 A következő részben azonban a török már mint konkrét és kemény ellenség tűnik fel egy részletes és viszonylag pontos csataleírásban, ahol a keresztények vezére egy bizonyos ,plane (sőt, névelővel Le Blanc) de Hongrie" aki a Szent Lukács-napi 144 Uő. 116-117. 145 Uő., 109. 146 Uő., 110. A további szövegekben, ahol Hunyadi alakja ugyancsak előkerül, Wavrin krónikája csupán Du Clercq, illetve Chartier munkáinak a kompilációit adja. 147 D'Escouchy, I., XXI. fej. 129.
