Századok – 1998
Tanulmányok - Tófalvi Zoltán: Az 1956-os magyar forradalom visszhangja Romániában; Erdélyben V/989
1004 TÓFALVI ZOLTÁN rendszerébe, veszedelmes gócpontot jelent, amelyet sürgősen fel kell számolni. Időről időre elhangzott egy-egy suttogva mondott rémhír is egyes karok megszüntetéséről, máskor azzal riogatták a hallgatókat, hogy túltermelés van, és nem lesz hová elhelyezni a végzősöket. Megindult a kommunista gőzhenger az egyesítés előkészítésére. A romániai magyar főiskolai oktatás című kiadvány néhány érdekes mozzanatot is említ: „... az 1957-1958-as tanév kezdetén e kapcsolatokat (a Babe§ és Bolyai Egyetem kapcsolatáról van szó! - T. Z.) felülről kezdték irányítani, és a kutató-, a didaktikai és társadalmi munka minden területére kiterjesztették. Megszervezték a vezető káderek (rektorok, prorektorok, dékánok, dékánhelyettesek, tanszékfelelősök és a kiváló tanárok) „kötetlen" találkozóját, melyet hetente a Continental szálloda egyik termében tartottak."21 A legfelsőbb párt- és államvezetés, a nevelési és oktatásügyi minisztérium, a helyi hatalmasságok és a Babe§ Tudományegyetem vezetősége részéről hangzatos ígéretek hangzottak el: a két egyetem egyesítése semmivel nem csorbítja a magyar nyelvű egyetemi oktatást, éppen ellenkezőleg, javítani fogja az egyetemi oktatás színvonalát, valóságos Kánaánt jelent majd az épület- és teremgondokkal, siralmas kollégiumi helyzettel küszködő Bolyai Tudományegyetem részére. 42 év távlatából furcsának tűnik, hogy nagyon kevesen látták az egyesítéssel járó végzetes veszélyeket, a magyar egyetemi oktatás fokozatos elsorvasztására, majd felszámolására irányuló és minden eszközzel szorgalmazott törekvéseket! A „Dobai-perben" az egyik fővádlott Bereczki András volt, a Bolyai Tudományegyetem tanára, börtönbe zárták Gazda Ferenc akadémiai kutatót. A „füttyös gyűlés" után az említetteken kívül letartóztatták Kelemen János és Váradi Emma magyarszakos hallgatókat, majd Virgil Trofin, az KMP ifjúsági kérdésekkel foglalkozó központi bizottsági tagja külön gyűlést tartott, ahol keményen elítélte az egyetemi hallgatók „helytelen" magatartását. Ezt követően „határozatlan, megalkuvó magatartásuk' ' miatt leváltották a történelem és bölcsészkar két vezetőjét, Bodor András dékánt és Náhlik Zoltán prodékánt. A romániai diákszövetségek 1959. február 18-a és 22-e közötti bukaresti országos értekezletén már nyíltan felvetették a két egyetem egyesítését. Ezen az értekezleten Gheorghe Gheorghiu-Dej főtitkár elnökölt. Beszédében az oktatásra fordított hatalmas kiadások emlegetése mellett külön kitért гита, hogy a nemzetiségek elszigetelődésére irányuló törekvéseket ki kell küszöbölni, majd Leninre hivatkozva kijelentette: a különböző nemzetiségű tanulókat egy iskolába kell tömöríteni, hogy ne szigetelődjenek el és a szocialista nemzetköziség szellemében építsék a közös, mindnyájunk érdekét szolgáló jövőt.22 1959. február 23-án a prorektor már bejelentette a „bizalmas" közlést: a Nevelési és Oktatásügyi minisztérium döntése alapján, a „hallgatók kérésére", a két kolozsvári egyetemet egyesíteni fogják. Senkinek nem lehetett kérdése vagy hozzászólása! Február 26-án megkezdődtek a gyűlések. Az elnökségben Nicolae Ceau§escu, Atanasie Joja, Nevelési és Oktatásügyi miniszter, Ion Iliescu, a diákszövetség elnöke, Vaida Vasile, Kolozs tartományi első titkár, Remus Buc§a városi párttitkár, Aurel Moga orvosprofesszor, Constantin Daicoviciu, a Babe§ Tudományegyetem rektora, Takács Lajos, a Bolyai Egyetem rektora, Antal Imre, Koszti István és Kacsó Magda diákok 21 Romániai magyar főiskolai oktatás. 22. 22 Uo.
