Századok – 1998
Tanulmányok - Tófalvi Zoltán: Az 1956-os magyar forradalom visszhangja Romániában; Erdélyben V/989
AZ 56-OS FORRADALOM VISSZHANGJA ROMÁNIÁBAN, ERDÉLYBEN 1005 foglaltak helyet. A jelentést Vaida Vasile olvasta fel. A diákság részéről az egyesítésre az első javaslatok egyike az alsósófalvi származású, de Nagyszebenben élő Kacsó Magda részéről hangzott el. Minden bizonnyal hosszas és kitartó „meggyőzés" után. A Kolozsváron megjelenő Igazság korabeli lapszámai csak sejtetik az akkori hihetetlenül feszült légkört. Mindezek ellenére Balogh Edgár, Nagy István és Szabédi László első felszólalásában az egyesítés ellen szavazott. Balogh Edgárt és Nagy Istvánt rábeszéléssel és fenyegetésekkel sikerült rávenni, hogy újból felszólaljanak és javasolják a két egyetem egyesítését. Az Igazság lapszámai szerint második felszólalásában Szabédi László is „állást foglalt" a Babe§ és Bolyai Egyetem egyesítése mellett. Előzetesen Tompa István író, a tartományi pártbizottság titkára minősíthetetlen módon ítélte el Szabédi László egyetemi tanárt a „felszólalásában megnyilvánult téves, nacionalista" nézeteiért. A hisztérikus kirohanások történetéhez tartozik, hogy Nicolae Ceau§escu Földes Lászlóból és Dezső Ervinből olyan vallomást akart kicsikarni, amelynek értelmében Szabédi László az előző napi tanácskozás szünetében azt állította, hogy az egyesítés nem szolgálja a magyar nemzetiség ügyét, hanem újabb elnyomás kezdetét jelenti. Sajnos, mégis volt olyan professzor, aki hajlandó volt ilyen vallomás megtételére. Ezután került sor Szabédi László második felszólalására. Ezt követően a szekuritáté szüntelenül zaklatta, kétnaponként este kilenc óra és éjfél között vallatták. A ránehezedő rettenetes nyomást nem bírta, öngyilkos lett. Május 5-én követte őt Csendes Zoltán prorektor és felesége.2 3 Külön tanulmányt és alapos elemzést érdemelne az 1959. február 26-a és március 5-e közötti felszólalások ismertetése. Tény: Balogh Edgár, Jancsó Elemér, Márton Gyula, Csendes Zoltán, Gáli Ernő, Csapó József, Nagy István, Tompa István, a felszólaló román tanárokról, aktivistákról nem is beszélve, egyaránt helyeselték a két egyetem egyesítését. A felszólalók rendszerint hivatalos felkérésre és nyomásgyakorlásra, valamint önszuggesztió hatására „helyeselték" a Babe§ és Bolyai Egyetem egyesítését. A helyeslők közül csak Gáli Ernő végezte el az „önszembesítést". Talán akkor senki sem sejtette, hogy az egyesítés semmivel sem csökkentette a román kommunista diktatúra abbeli igyekezetét, hogy valósággal lefejezze a kisebbségi értelmiségi réteget. A „Bolyai-per" folytatásának tekinthetjük a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet hallgatói és tanárai elleni „irtóhadjáratot", a letartóztatások, bebörtönzések sorozatát. 1959. július 7-én letartóztatták Fülöp G. Dénest, a marosvásárhelyi Vártemplom segédlelkészét. Minderre egy nappal a pappá szentelése után került sor. Külön repülőgéppel, megbilincselve szállították Kolozsvárra, a szekuritátéra. „A teológiát mint magyar intézetet, nagyon nagy ellenségnek tartották. Vallatóim kitaláltak egy hazug történetet, melyben valódi emberek szerepeltek, a barátaim és én is. Ott volt például Adoijáni Dezső, teológustársam, jó barátom. Zseniális zenészember volt. Elfogták, azzal a váddal, hogy 1957. március 15-én a teológusok reggeli áhítatán a himnuszt játszotta az orgonán. Valójában azon a reggel a kántor helyett a Farkas utcában kántorizált éppen. Hét évet kapott, csak azért, mert el akarták ítélni. A letartóztatások másik ürügyéül szolgált egy kitalált történet, miszerint volt 23 Uo. 23-24.
