Századok – 1998
Történeti irodalom - Szerep és alkotás. Női szerepek a társadalomban és az alkotóművészetben (Ism.: Kéri Katalin – Fericsán Kálmán) IV/979
TÖRTÉNETI IRODALOM 981 A kötet ezen gondolatköréhez tartozik Geller Katalin „Nő virággal - nő kertben" című tanulmánya is, amelyben a szecesszió művészeti alkotásainak nőábrázolását vizsgálta. A lágy, kedves, nőies nők ábrázolása mellett a vásznakon feltűnt a „femme fatale", felruházva a romantikából és a szimbolizmusból átszármaztatott negatív női vonásokkal. A korábbi nőtörténetíráshoz szorosabban kapcsolódva, de új források bevonásával és új módszerekkel próbálta meg néhány tanulmány szerzője feltárni a magyarországi nőnevelés és nőmozgalmak 19-20. századi történetét. Schadt Györgyné például az 1806-1945 közötti időszak alapfokú leányoktatásának történetét tekintette át, elsősorban tantervelemzésre és más népiskolai dokumentumokra alapozottan. írásában bemutatta, hogyan változott a lánynevelés tartalma, milyen volt a vizsgált időszak nőideálja - a közoktatás szakemberei szerint. Miként a szerző kiemelte, a nemek társadalmi esélyegyenlőtlenségei nőttek az átadott ismeretek mennyisége, minősége és a tanítási módszerek különbözősége miatt. Vámos Éva a nők műszaki és természettudományos oktatásáról szóló tanulmányában a 18-20. századi viszonyokat vázolta, áttekintve a nők korabeli iparűzési lehetőségeit is. A múlt század elejétől — középiskolai szinten — könnyűipari pályákra és kereskedelmi állásokra képeztek lányokat. Műegyetemre kerülésük nagyon lassan és nehezen ment, és széleskörű lehetőségeket csak 1945 után kaptak. Götz Irén és Vendl Mária jelenléte századelőnk magyar természettudósainak sorában inkább ritka kivétel, mint általános jelenség volt. Még a műszaki pályákra kerülésnél is nehezebbnek bizonyult a nők számára teológiai tanulmányok végzése, miként azt Vörös Éva kutatásai mutatják. A századelőn a lelkésznői hivatás a családvállalás alternatívájaként jelent meg, és e jelenség sajátosságait próbálta feltárni a szerző. Pilder Mária teológiáját elemezte részletesebben, aki — eléggé egyedülálló módon — kiemelkedett a női teológusok szokásos anonimitásából. A kötet második részében szereplő többi tanulmány a nők 19-20. századi politikai szerepvállalásáról szó. Az 1848-1918 közötti magyar szervezettörténet alapos összefoglalását adta német nyelvű tanulmányában Susann Zimmermann, aki a társadalmi változások és az azokra adott világnézeti-politikai válaszok tükrében vizsgálta és korszakolta a magyarországi nőmozgalmakat. Számos adattal alátámasztva vázolta fel a fontosabb szervezetek működésének jellemzőit, célkitűzéseiket, rámutatva arra, hogy a nőmozgalom története szempontjából milyen lényeges volt a nemek egyenlőségéről és különbségéről kifejtett álláspontok sokszínűsége és ezek harca. Pető Andrea — mintegy folytatva e témát — a nők két világháború közötti politikai fellépéseit és a korabeli nőegyleti törekvéseket vizsgálta. Ebben az időszakban csak egyetlen, kifejezetten „nőpárt"-nak nevezhető szervezet alakult, a Magyar Nők Nemzeti Egységes Pártja, ez azonban hamar beleolvadt a NEP-be. Bár az SZDP nyújtott bizonyos lehetőségeket a női politikusok számára, a nők inkább kulturális, jótékonysági és más hasonló egyletekben fejtették ki tevékenységüket. Vonyó József — szintén e témát érintve — a Nemzeti Egység Pártjának 1932-1939 közötti történetét vizsgálta meg abból a szempontból, hogy milyen szerepet szántak a pártban Gömbösék a nőknek. Radikális változást szerettek volna véghezvinni a nők politikai aktivizálása tekintetében, országszerte helyi női csoportokat szerveztek. Kidolgozták azokat a feladatokat, tevékenységi formákat, amelyek „női odaadást" igényeltek, (Például: szegények, betegek, várandós anyák, gyermekek védelme, segítése, ápolása; háziipari tevékenységek kifejlesztése stb.) A szerző tanulmányában részletes képet festett a női csoportok pártszervezeten belül elfoglalt helyéről, működésük sajátosságairól. A „Szerep és alkotás" című kötet — miként azt fenti bemutatásunkkal érzékeltetni kívántuk — elvezethet a nők társadalomban és művészetekben elfoglalt helyének árnyaltabb, alaposabb megismeréséhez. Több tanulmány akár vitaindítóként is felfogható, és a könyv egésze azt sugallja, hogy számos feltárásra és megbeszélésre méltó téma vár még a nőtörténet kutatóira. Sok még az elvégzendő feladat, hiszen hosszú évszázadok mulasztásait kell pótolni. Ráadásul a kutatásokat nem lehet befejezettnek tekinteni a nőtörténet lehető legalaposabb feltárása után sem. Folyamatosan és összegzésképpen is el kell végezni ugyanis a két nem történetének egybevetett, összefüggéseiben és komplexitásában feltárt kutatását. Erre vonatkozóan a kötet egyes tanulmányai modellként szolgálhatnak. A nők történetét ugyanis biztosan nem lehet a történelemből kiszakítva, önálló „szelet"-ként, férfiak (és gyerekek), a család története nélkül vizsgálni és megérteni. A lehető legszélesebb forrásbázisra támaszkodva tehát törekedni kell a múlt minél teljesebb megismerésére. Kéri Katalin - Fericsán Kálmán
