Századok – 1998

Történeti irodalom - Lackó Miklós: Sziget és külvilág. Válogatott tanulmányok (Ism.: Pordán Ildikó) IV/982

982 TÖRTÉNETI IRODALOM 982 Lackó Miklós SZIGET ÉS KÜLVILÁG - Válogatott tanulmányok -Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 18. MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 1996. 368 o. Lackó Miklóst 75. születésnapja alkalmából köszönthették barátai, kollégái - nem utolsó sorban ezzel a kötettel, amely igen széles területre kiterjedő munkássága legutóbbi 25 esztendejének gazdag terméséből a két világháború közötti korszak szellemi-ideológiai történetével foglalkozó tanulmányaiból válogat. Ezek nagy része már megjelent a Válságok és választások, Szerep és mű, Korszellem és tudomány című korábbi köteteiben, a legfrissebb írásokat folyóiratok közölték. A tanulmánykötet célja, az író szavaival: „bemutatni a szerző régi tudományos tervéhez készült előtanulmányokat; egy esszéisztikus áttekintéshez a két háború közötti magyar szellemi életről." A kötetben szereplő tanulmányok közül az első Németh Lászlóval foglalkozik, aki a korszakban kiemelkedő szerepet játszott. A tanulmány az 1928-29-es időponttal indít: ekkor tör előre a népi irányzat, népi-urbánus viták zajlanak, az esszéírók új csoportja lép fel. Németh Lászlónál ekkor jelentkezik az eredetiség igénye. Fontossá válik a lírai-pszichikai szféra, amelyről úgy véli, nem tekinthető elszigetelt magánterületnek, ekkor teremti meg Béládi Miklós szavaival az „önüdvözülés mítoszát". 1929 őszén csatlakozik a Nyugathoz, bár nem tudja elfogadni annak politikamentességét. Hamarosan a konzervatívabb Napkelethez közelít, Babitscsal való kapcsolata magánéletivé válik. Miután konfrontálódik az új nemzeti baloldallal, Babitscsal, a radikális népiekkel, megoldásnak marad a Tanú elindítása 1932-ben, az egyszemélyes lapé, amelynek központi gondolata a minőségszocializmus; ezzel kapcsolatos gondolatait majd a Kisebbségben című írásában fejti ki bővebben. 1933-ban új korszak kezdődik Németh életművében: vallásos és irodalmár időszak. Lackó Miklós szerint a „szorongó tájékozódás", a keresés ezen időszakai a legvonzóbbak. Útkeresésében többször feltűnik Szabó Dezső, a népi mozgalom; szoros barátságba kerül Kerényi Károllyal. Bár Németh László előbb volt jó kritikus mint jó író, az irodalmat tekinti a társadalmi gondolkodás, az ideológia egyetlen autentikus műhelyének. írásaiban csak ritkán hagyja el az irodalom szűkebb területét, főként az író sorsa, magánya, a magányból való kitörése, az értelmiségi kérdés foglalkoztatja. Németh László az 1934-ben írott Ember és szerepben egy egész írógeneráció problémáját fogalmazta meg, azaz, hogy milyen méltó szerepet vállalhat és mire merészelhet vállalkozni az értelmiség. Bár a kérdést már 1927-ben feltette Julien Benda Az írástudók árulásában, az idő múlásával a művészi hivatás és a közéleti szerep egyre nehezebben volt összeegyeztethető. A kötet Illyés Gyulával foglalkozó következő tanulmánya szerint az ő 1945 előtti felfogására jellemző volt,hogy az emberiségnek akart használni; népi íróként ez a „megrendítő rögeszme" bizonyos harmónia lehetőségét villantotta fel. A népi mozgalom kialakulásában központi szerepe volt Illyésnek; a szocialista eszmekört mélyebben beágyazta a magyar és népi környezetbe, mint társai, az ellentmondásokat neki sikerült legjobban feloldania. Ezt elősegítette „kettős látása", amely érzékelte a paraszti élet mélyrétegeit, de a kívülálló nyelvén tudott róla szólni, annak legirracionálisabb mozzanataira is magyarázatot tudott adni. Az ő módszerei közül sem hiányozhattak a modern lélektan eredményei, a pszichoanalízis, a szellemtudomány, karakterológia eszközei. írásaiban a hangsúly a nép pusztulásáról az egészségesebbé tételre helyeződött. A 30-as években elsősorban a nemzeti kérdés belső, társadalmi oldala foglalkoztatta; a nemzetiségi kérdés később, az 1960-70-es években vált számára hangsúlyosabbá. Úgy vélte, hogy a régi reformkor újból lezajlik majd korszakunkban, a népet sikerül beemelni a társadalomba. Gondolati teljesítménye a modern nemzeti eszme belső elemzése terén volt a legnagyobb, amelyet pedig a baloldali irányzatok elhanyagoltak. Gondolatai a magyar torzulások feltárásában voltak igazán hatékonyak. Munkásságában kiemelkedő szerepet játszott a szegényparasztság sorsa. Az Illyés által felvetett kérdésnek, azaz az írók szerepvállalásának különleges időszaka 1935 tavasza, amikor az Új Szellemi Front formálódott. Lackó Miklós kötetének egy további tanulmánya az ehhez vezető utat táija fel. Gömbös Gyula felismerte az irodalom ideológiai szerepét, az általa meghirdetett nemzeti öncélúság, a konzervatív, hazafias irány a népi írókkal való kapcsolatfelvételhez vezette. A korszak mind gazdasági, mind politikai szempontból válságosnak nevezhető; a levert, bukott forradalom után a baloldali mozgalmak nehézségei a szociáldemokrata párt centrikus pragmatizmusával, a kommunisták illegalitásba kényszerülésével is magyarázhatók. A népi mozgalom