Századok – 1997
Tanulmányok - Péter Katalin: Társadalom és gazdálkodás a kora újkori Sárospatakon. A patakiak csendes ellenállása IV/809
TÁRSADALOM ÉS GAZDÁLKODÁS A KORA ÚJKORI SÁROSPATAKON 829 A szüret során a mustkészítés még kint a szőlőkben történt. Nyilván szabad ég alatt, mert nincsenek adatok a szőlőhegyekben a későbbi présházakhoz hasonló építményekről. Es a novemberben már sokszor kellemetlen időjárás miatt siethettek a must beszállításával: A patakiak a termést veszélyeztető súlyos sérelemnek tekintették azt, ha az urasági emberek az „egynéhányszáz esztendőtől" fennálló szokás ellenére nem engedték azonnal, a dézsma behajtása előtt, a házakhoz szállítani az újonnan megtöltött hordókat.116 A szállítás gondja pedig nem volt egyszerű. Előbb ki kellett vinni a várostól távoli szőlőhegyekbe a szüret és a mustkészítés eszközeit. Ezek főleg kisebb-nagyobb kádak és ugyancsak különböző méretű hordók lehettek. Erre utal az a tény, hogy a foglalkozást jelző nevek között a Hegyalján, így Patakon is, a Kádas és a Bodnár igen gyakori volt, míg más, a szüretnél vagy a borkészítésnél használható eszközök előállításával kapcsolatos nevek nincsenek.11 7 Nincsenek egyébként a szállításra utalók sem, úgyhogy a felszerelés kivitelét, majd visszajuttatásukat a musttal együtt a házakhoz, illetve a pincékhez valószínűleg maguk a szőlősgazdák vagy családtagjaik végezték. Az egyes szőlők termése vagy kiterjedésük igen nagy mértékben eltérő volt. így 1567-ben11 8 a kispataki Andrit Mihály, illetve a belsővárosi Kowachy Antal 210, illetve 209 tinnát, körülbelül 84 hektót szüretelt. Az alsóhóstati Baranyai Illés mintegy 74 hektó terméssel vagy a felsőhóstáti Zaaz Mihály 69 hektóval és Chiane Mihály Nagyjából ugyanannyival közel állt hozzájuk. De egyeseknél, például a felsőhóstáti Kowachy Tamás özvegyénél vagy az alsóhóstáti Kwago Péternél nyilván alig termett valami, mert a jegyzékbe a nevük mellé csak annyit írtak, hogy van szőlejük, de adómennyiséget nem tüntettek fel. Valamilyen termésátlagot az óriási eltérések miatt tehát értelmetlen dolog lenne számolni. Az viszont megállapítható, hogy ebben, az első és utolsó teljes áttekintést nyújtó évben 140 személy termelt 8-16 hektónyi bort, vagyis ezt tekinthették Patakon az átlagos színvonalnak. Egyben talán ennyi elégíthette ki a kvinta levonása után maradó napi 1,7-3,4 literjével egy-egy család saját fogyasztását. Kevesebbet 67 szőlőtulajdonos, többet 175 szőlősgazda szüretelt, de ezekben a csoportokban igen nagyok a termésmennyiség eltérései. Nem adódik középarányos a tekintetben sem, hogy mekkora szőlőkből takarították be a termést. Mert az emberek többsége 1-2 szőlőt művelt, de Bika Pál például egyetlen vérmáli szőlőben szüretelt körülbelül 51,5 hektó bort, míg Csatlós Ferenc 57,6 hektót négy helyen, 2 szávai, 1 kacsádi és 1 királyhegyi szőlőben szüretelt. Valószínűleg rokona lehetett az a Csatlós Mihály, aki viszont 15,5 hektót 2 szőlőből a Királyhegyen és a Száván szüretelt. Valamivel több, mintegy 18 hektó termett Patak kiváló építészének, Alessandro de Vedanonak 2 hárselői szőlejében. Az ő esete egyben figyelmeztet is; mindez az adat csak az adóköteles szőlőkre, illetve tulajdonosaikra vonatkozik. Sándor mester ugyanis feltehetőleg nem minden szőlejének bora után szolgáltatott adót. Mert más földesúri terhet nem kellett teljesítenie; az 1567-ből származó urbárium a Felsőhóstáton mint „liber"-t, vagyis szabad személyt vették fel „Alexander lapicida", azaz kőfaragó Sándor néven. Különös becsben tartották tehát, úgyhogy talán adómentes szőlőt vagy szőlőket is kapott. A Perényiek, majd a későbbi birtokosok is szívesen jutalmazták belső
