Századok – 1997
Tanulmányok - Péter Katalin: Társadalom és gazdálkodás a kora újkori Sárospatakon. A patakiak csendes ellenállása IV/809
830 PÉTER KATALIN embereiket ilyen kedvezménnyel. Egy, 1535-ben még Perényi Péter adományaival kezdett, majd Gábor idején folytatott „Adományok könyve"11 9 például hosszú sor, minden szolgáltatástól mentes szőlőről szóló rendelkezést tartalmaz. A tulajdonosok magvaszakadtával az uraságra szállt szőlőket ugyanis rendszerint sem Perényiék, sem a későbbi birtokosok nem tartották maguknál. Inkább gyorsan eladták, elzálogosították, vagy - nyilván pénzbeli ellenszolgáltatás helyett - adómentesen eladományozták a visszaszállt szőlőket. Ezeknek az utóbbiaknak, a szabad szőlőknek az összes szőlőkhöz viszonyított arányáról csak a 17. századból vannak - igen nagy mértékben eltérő - becslések. Abban az időben valamivel 1% főié, illetve 15%-ra teszik.12 0 Egyik arány sem tekinthető magasnak, úgyhogy valószínűleg a szabad szőlők számának pontos ismerete sem változtatna lényegesen a dézsmások adatai alapján kibontakozó képen. A szabad szőlők létezését azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni. Mert először is emlékeztet arra, miszerint az összeírások adatai csak bizonyos fenntartások mellett érvényesek. Emellett pedig a szabad szőlők miatt van, hogy olyan személyiségek, mint például a kiváló orvos és tanár, Balsaráti Vitus János, akinek a Perényiek sok adományt, többek között szőlőket is juttattak, nem szerepelnek az 1567-i dézsmajegyzékben. Ekkor is, később is hiányozhatnak aztán mások. Esetleg kisebb jelentőségű, ma már ismeretlen személyek. Patakon élhettek anélkül, hogy az összeírások tájékoztatnának róluk. A jegyzékekben szereplők adatai szerint a szőlőbirtoklás természete a 17. század során az első összképhez viszonyítva nem változott. Továbbra is igen erősen eltérőek voltak az egyes szőlők terméseredményei. Világosan mutatják ezt különböző szőlőárok. így például 1621-ben adtak el egy szőlőt a Megyeren 22 forintért, a következő évben viszont a Hárselőn 6 forint volt az egyik szőlő ára. Kerékgiarto Jánosné 1629-ben a Megyeren 80 forintért adott el egyet, négy évvel később pedig 8 forinton és „két fekete süvegén" kelt el egy szőlő.12 1 Az ilyen, meglehetősen nagy árkülönbségek mellett voltak aztán kiugróan értékes szőlők is. így egy 787 forint 93 dénárért cserélt gazdát 1650-ben, az alsóhóstáti Tábori András 300 forintért adott el egy hárselői szőlőt 1634-ben, de még Suri Mihály prédikátor is 240 forintért vett egyet a Pogánykúton 1623-ban.122 A17. századból ismert szőlőárak 6 forint és 787 forint 93 dénár közötti ingadozását figyelembevéve nyilvánvaló, hogy az egy-egy szőlőről szüretelt termés mennyisége éppen olyan nagy mértékben változott, mint a szinte tökéletes terméskimutatásokkal dokumentált 1567-i esztendőben. Ugyanígy eltérőek maradtak a különböző szőlőtulajdonosok termésmennyiségei is. 1688-ban például,12 3 szörnyű háborús károk után, amikor még az erdőkről is azt jegyezték fel, hogy elpusztultak, körülbelül 18,8 hektóliter és 8 liter bor között ingadoztak a megadóztatott terméseredmények. A sokat termelő családok sem feltétlenül változtak: 1688-ban Bika Istvánné, az 1567-ben legtöbb bort termelők közé tartozó Byka Pál egyik utódjának özvegye 15 hektót szüretelt. A 17. században sok szőlőt szüretelők túlnyomó többsége azonban nem férfiágon egyenes leszármazott az előző századból; új nevek, illetve családok jöttek időközben elő. A szőlők leányágra is folytatódó öröklődése és szabad forgalma mellett mást nem is nagyon lehetne feltételezni. Az 1688-i dézsmajegyzék szerint akkor a már említett Bikánén kívül a kispataki Iván vagy Iványi János, a felsőhóstáti Tury
