Századok – 1997
Tanulmányok - Péter Katalin: Társadalom és gazdálkodás a kora újkori Sárospatakon. A patakiak csendes ellenállása IV/809
844 PÉTER KATALIN heten-nyolcan voltak. Együtt tették be a Told erdő alatt a Hotyka felől folyó és áradáskor keletkező tóba a „nagy rekeszt".14 2 A többi, ugyancsak „az hegyek közül való forrásvizek" által alkotott kisebb tóba helyezett rekesznél vagy tó fenékre helyezett „tapogató kas"-nál valószínűleg nem valamennyien dolgoztak egyszerre egy helyen, de a rekeszt a haljárás idején éjjel-nappal két-két réti halásznak kellett őriznie.14 3 Más eszközzel, gyalomnak nevezett nagy hálóval dolgoztak a kispataki „szegedi halászok". Ok hatonként alkottak egy „gyalomaljá"-t,14 4 és a 17. század elejéig tizenketten voltak, vagyis két gyalommal halásztak. 1632-től azonban már bizonyosan csak 1 gyalomalja halász dolgozott Patakon. A Bodrognak a „hídtól a kőrakásig" lévő részén, vagyis a hídtól a Vöröstoronyig érő folyószakaszon, illetve egy Bereghát nevű tóban halásztak a gyalmosok. Patak többi lakója csak kézzel vagy horoggal foghatott halat. A fogás egy részét a halászok szabadon értékesítették. Meghatározott hányadot kellett adott időben - bonyolult és a halászat helyétől függő elosztásban - az uradalomnak beszolgáltatniuk. Az 1554-i, majd a többi, a 16. századból fennmaradt urbárium szerint, még különböző okból fizetett összegek mellett, 50 forint közös adó is terhelte a halászokat. Ezt azonban később nem fizették, a természetbeni szolgáltatás egy részét viszont 18 forintért a réti halászoknak joguk volt megváltani. Más szolgáltatással nem tartoztak. „Urdolgát és szerjárást nem járnak régi szabadságok szerint" fogalmazták meg a halászokról általános érvényűén az 1632-i urbáriumban. Huszonöt évvel később pedig még pontosítottak is: „Az mikor alkalmatlan idő miatt az halászatot nem folytathatják, olyankor más szolgálatra nem erőltetik őket, mivel néha - szükség idején - négy napnál többet szolgálnak", vagyis halásznak. A munkához a 17. század folyamán az uradalomtól csak a szegedi halászok kaptak egy „gyalomhordozó öreg hajót", és a réti halászoknak fuvarozó hotykaiak megvendégelésére járt az uraságtól bor, szalonna, káposzta és cipó.14 5 Az 50 forintos adó idején talán a munkaeszközöket is készen kapták a halászok, de később mindent maguk készítettek, illetve maguk tartották karban a szerszámokat. A gyalmot évente többször, fejenként összesen 20-20 forint költséggel újítottak fel, a réti halászoknak pedig évente körülbelül 12 forintért kellett faanyagot vásárolniuk a rekeszekhez. Valami különleges vessző lehetett, mert az urbáriumok következetesen előírják, hogy Hotykáról szerezzék be. Nyilván ott volt különösen alkalmas anyag, mert közönséges vesszőt - bármilyen mennyiségben és ingyen is - találtak volna Sárospatakon. A halászoktól követelt vagy tőlük kikényszerített összegek hatalmasak voltak. Az 50 forintos testületi adó idején, amikor 20 körül volt a halászok száma, az egész Felsőhóstát 73 jobbágya nem sokkal több telekadót, összesen 61 forintot és 50 dénárt fizetett.14 6 Később aztán a pénz értéke lement, de a fejenként 20 forintos költség a gyalom megújítására sokszorosa volt annak, amit például egy piactéri bolt után kellett évente fizetni: 1704-ben 50 dénár és 3 forint között változott az üzletek földesűri adója.14 7 Vagy 1622-ben egy Ids belsővárosi házat vett valaki 44 forintért; a következő esztendőben egy piactéri boltot adtak el 36 forinton.148
