Századok – 1997
Közlemények - Knapp Éva – Tüskés Gábor: A barokk kori társulati élet forrásai IV/923
930 KNAPP ÉVA - TÜSKÉS GÁBOR halotti értesítőkért és könyvekért 11 forint 48 krajcárt,9 7 1781-ben tíz társulati könyv kötéséért 4 forint 48 krajcárt, a'halotti értesítőkért 6 forint 30 krajcárt fizetett.9 8 Itt kell megemlítenünk a nyomtatott felvételi lapok és más illusztrált kiadványok előállításánál használt metszett rézlapokat, amelyek jelentős anyagi értéket képviseltek. A kassai haldokló Krisztus társulat például 1770-ben 12 forint 22 krajcárt fizetett a katalógus kinyomtatásához szükséges rézlap javításáért.9 9 Ы Templomi felszerelés A társulati tulajdonban lévő tárgyak másik csoportja a liturgikus cselekményekhez kapcsolódik. Ezeket rendszerint a társulatok készíttették a liturgia fényének növelésére. Ide tartoznak a szertartások során használt liturgikus tárgyak (kehely, monstrancia, kehelytakaró, füstölő, tömjéntartó, két ezüst kancsó tálcával, pacificale), a liturgikus öltözetek (alba, casula, dalmatica, stóla, superpellicea, ministránsruha stb.), az oltár díszei (ereklyetartó, kereszt, gyertyatartó) és az egyéb kellékek (persely, harang). Az egri oltáriszentség társulat például 1782-ben 2 kehely aranyozásáért 16 forint 36 krajcárt fizetett az aranyművesnek.100 Ugyanők 1784-ben 2 casula és 2 dalmatica áraként 204 forint 28 krajcárt fizettek ki.10 1 A jelentős vagyonnal rendelkező társulatok gyakran saját oltárt állíttattak, s nem egyszer ők készíttették az általuk használt kápolnák, oratóriumok, társulati termek díszítését és berendezését is. cl Reprezentatív használati tárgyak Ebbe a csoportba soroltuk egyrészt azokat a tárgyakat, amelyek a tagok társulathoz tartozásának kifejezését, áhítatának elmélyítését szolgálták (skapuláré, korda, rózsafüzér, érme stb.). Másfelől ide tartoznak mindazok a tárgyféleségek, amelyeket a szervezetek nyilvános szereplésük alkalmával használtak saját maguk megkülönböztetésére és az ünnepélyesség emelésére. A nyilvános fellépés leggyakoribb alkalmai a különféle körmenetek és a temetések, s a társulatok ennek megfelelően alakították ki kelléktárukat is. A körmenetben hordozott tárgyak leglátványosabb csoportját a társulati jelvények, rudak alkotják. A díszes faragású, aranyozott, néha világító szerkezettel is ellátott rudak száma és a rajtuk látható ábrázolás rendszerint szimbolikusan utal a társulat jellegére. Magas értéküket megvilágítja az adat, amely szerint például a győri skapuláré főtársulat 1753-ben nyolc új rudat vett a társulat jegyeivel 25 forintért, ezeket bearanyoztatták 36, a rudakra világító szerkezeteket tetettek 120 forintért, s ezenkívül még hat hasonló rudat vettek.102 A márianosztrai Krisztus öt sebe társulat jelvényei közül a fennmaradt három rúd csúcsán a sebek ötvösművű ábrázolása látható, a rudak száma eredetileg öt lehetett.10 3 Különféle világító eszközöket a társulati jelvényektől függetlenül is hordoztak a körmenetekben. Ilyenek voltak az üveg lámpások, a fáklyák és az aranyozott fából, rézből, ólomból vagy ónból készült gyertyatartók. A társulatok kelléktárához tartoztak a szimbolikus ábrázolásokkal díszített zászlók. Ezeket különböző színű selyemből vagy más szövetből varrták. Míg a
