Századok – 1997

Közlemények - Knapp Éva – Tüskés Gábor: A barokk kori társulati élet forrásai IV/923

A BAROKK KORI TÁRSULATI ÉLET FORRÁSAI 931 zászlók száma egyszerre több is lehetett, a különösen díszes és súlyos ún. laba­rumból egy társulatnak legfeljebb egy vagy kettő állt rendelkezésre. így például a Közép-Sáros megyei Szentmihály oltáriszentség társulatának nagyobb ünnepe­ken használt labaruma vörös bársonyból, ezüst díszekkel készült, kézzel faragott tartója tetején aranyozott réz csillag volt. A temetésen használt labarum alapszíne fekete volt fehér díszítéssel, tartóját aranyozott fa csillag díszítette.10 4 A körme­netek elmaradhatatlan elemei a különböző hordozható keresztek, szobrok és képek, melyek egy részét a halott koporsójára helyezték. Ezek az ábrázolások többnyire ugyancsak kapcsolatban álltak a társulatok jellegével: így például a lévai Nepokumi Szt. János társulat egy Nepomuki Szt. János szoborral,10 5 az egri hét­fájdalmú Szúz Mária társulat egy hordozható hétfájdalmú Mária szoborral ren­delkezett.10 6 A szobrok kellékei közé tartoztak a szobornak készített ruhák, ko­ronák, fogadalmi ajándékok és díszek, valamint az a trónus, amelyen a szobrokat vitték a körmenetben. A nezsideri rózsafüzér társulat például 1780 körül kb. har­minc, Mária és Jézus szobrára való ruhával rendelkezett.10 7 Ezek az adatok arra utalnak, hogy szoros kapcsolat volt a zarándokhelyek kultusztárgyai és a hordoz­ható társulati szobrok között: ez utóbbiakat mintegy kicsiben igyekeztek ellátni mindazokkal a külső jegyekkel, amelyek a kegyszobrokat jellemezték. Az oltári­szentséget a körmenetben kísérő baldachin a templomi felszereléshez tartozott, de több társulat saját baldachinnal10 8 vagy szerényebb kivitelű ernyővel (umbrel­la)109 rendelkezett. Föltehetően ugyancsak a körmeneti pompa emelését szolgál­ták a forrásokban közelebbi meghatározás nélkül említett koszorúk, füzérek (serta).11 0 Külön kell szólnunk a társulati tagok ünnepi öltözetéről, a különböző fela­datokat ellátó személyek ruházatáról. Az öltözet alkalom szerinti változására utal, hogy meghatározott személyek más-más színű ruhát viseltek például az oltári­szentség imádásakor, illetve temetésen.11 1 Rendszerint külön ruhájuk volt a zász­ló- és labarumvivőknek,11 2 a ministránsoknak,11 3 a rúdvivőknek,11 4 a gyertyatar­tók hordozóinak11 5 és a fáklyavivőknek.11 6 A ruhák színe gyakran vörös, teme­tésnél fekete, anyaga posztó, speciális darabja a köpeny, amit a források külön is megemlítenek.11 7 Temetés alkalmával a már felsorolt tárgyféleségeken kívül néhány további kelléket is használtak. Ilyen a fából készült koponya11 8 és könyv,11 9 amit a halott koporsójára tettek, valamint a koporsó letakarására szolgáló fekete lepel,12 0 sző­nyeg.12 1 Speciális tárgyféleség a társulati alkalmakkor jelen nem lévő tagok ne­vének rögzítésére szolgáló tábla,12 2 a társulati búcsúkon használt asztal,12 3 melyre a terítőt,12 4 feszületet, gyertyát és a társulati albumot tették, valamint a csengő, amellyel az oltáriszentséget kísérték a beteghez.12 5 Utoljára hagytuk azokat a fa vagy bádog szekrényeket, ládákat, amelyekben a felsorolt tárgyakat tárolták.12 6 Mindez mutatja, hogy a társulatok egy sajátos, nagyobbrészt csak rájuk jel­lemző, gazdag tárgyi kultúra létrehozói, mecénásai és hordozói voltak. Speciális használati tárgyaik előállítása érdekében több kézműves iparágat foglalkoztattak, s hozzájárultak azok fenntartásához, fejlesztéséhez. E jórészt csupán írásos nyo­maiban fennmaradt tárgyi forrásanyag számbavételekor nem szabad megfeled­kezni arról sem, hogy ezek a tárgyak nem csupán a szervezetek működésének

Next

/
Oldalképek
Tartalom