Századok – 1997

Közlemények - Fodor Pál: Együttműködés és válság a 15–17. századi oszmán–zsidó kapcsolatokban IV/895

OSZMÁN-ZSIDÓ KAPCSOLATOK 921 so

Ehhez ld. Fodor Pál: A nagyvezíri előterjesztés (telhis). Adalékok az oszmán központi adminisztráció működéséhez 1566-1656. Levéltári Közlemények 65 (1994) 27-63. 61

Istanbul, Topkapi Sarayi Müzesi Kütüphanesi, Revan 1943, 6a. H. Sahillioglu: Koca Sinan Pa^a'nin, III. 22-23. 62

Revan 1943, 6b. H. Sahillioglu: i. m., III. 19. fi3

Revan 1943, 6b. H. Sahillioglu: i. m., III. 20. 64

Revan 1943, ЗОа-ЗОЬ. Я. Sahillioglu: i. т., III. 21-22. 65

Mühimme zeyli defterleri 5, 93. p. 266. sz. (1591. jűlius 14-23. között). 6fi Az iszlám és a bor viszonyáról kiváló összefoglalás: Ralph S. Hattox: Coffee and Coffeehouses. The Origins of a Social Beverage in the Medieval Near East. Seattle-London, 1985, 46-57. 67

H. Dernschwam: i. m., 182, 197-198, 205-206. 246-247, 261, 268-274, 285. Egy 1591. szeptember 17-i rendelet azt mutatja, hogy a Dernschwam által leírt helyzet negyven évvel később sem sokat változott; ebben a szultáni tanács arra intette a karamürszeli kádit (az Izmiti-öböl déli partján), hogy az isztambuli szőlőhiányra tekintettel ne engedje, hogy a körzet falvainak lakói a zsidóknak adják el a termést, akik azért vásárolják fel a szőlőt, hogy mustot, majd bort készítsenek belőle (Mühimme defterleri 67, 158-159. p. 414. sz.). 68

Legalábbis ezt írja M. A. Epstein (i. m., 117), amit részben megerősít egy 1573. jűlius 23-án kelt szultáni utasítás (A. Refik: i. m., 71.). Az utóbbi űgy rendelkezik, hogy a zimmik fél, a külföldi hitetlenek pedig teljes tizedet fizessenek a behozott bor után. Arról is szól, hogy a bor-tizedet „bizományban" (ber vedzsh-i emanet) szedi be a kincstár „biztosa" (emin). A rendelkezésemre álló kevés adat alapján nem dönthető el, hogy ez mindig ilyen formában történt-e; néha ugyanis kifejezetten „vállalkozásról" (hamr miiltezimi: Mühimme defterleri 67, 167. p. 420. sz.) beszélnek, máskor meg „vállalkozásba adott bizományról" (iltizám ile emánetin...: Cengiz Orhonlu: Osmanli tarihine áid belgeler. Telhísler [1597-1607]. Istanbul, 1970, 27: 32. sz.). Az ilitizám és emánet közti különbségről a vélemények eltérnek. H. Gerber szerint ez abban állt, hogy az emin meghatározott fizetségért szedte az illetékeket, vagyis igazából nem volt adóbérlő (Jewish Tax-Farmers, 148: 39. jegyzet és Mukata'a. In: El2, 508; vö. A. Tabakoglu hasonló véleményével: Gerileme dönemine, 128-129). Ez azonban nem ilyen egyszerű, hiszen a „vállalkozó" (mültezim) is kaphatott napidíjat, ld. Káldy-Nagy Gyula: Magyarországi török adóösszeírások. Budapest, 1970, 57. (Értekezések a történeti tudományok köréből, 52.) Az egész kérdés legűjabb és legkimerítőbb tárgyalása: Linda T. Darling: Revenue-Raising and Legitimacy. Tax Collection and Finance Administration in the Ottoman Empire 1560-1660. Leiden-New York-Köln, 1996, 123-136. (The Ottoman Empire and its Heritage. Politics, Society and Economy, 6.) Itt jegyzem meg: még nem készült részletes leírás a 15-16. századi isztambuli mukátaáról. Meglepő, hogy Robert Mantran sokat idézett könyve is mennyire felszínes tájékoztatást nyújt a borkereskedelemről és annak adóztatásáról: Istanbul dans la second moitié du XVIIe siècle. Essai d'histoire institutionelle, économique et sociale. Paris, 1962, 205-211. 69 M. A. Epstein: i. m., 89-91. 70

Safuet: Yusuf Nasi. Tarih-i Osmanî Encümeni Mecmuasi 3:16 (1328/1910) 988-993. H. ínalcik An Economic and Social History, 212-213. 71

Az itt következőket Szelaniki egyik rövid passzusa ([1,1 292-293), egy nagyvezíri telhisz (Revan 1943, 4a-4b) és még néhány elszórt adat alapján magam rekonstruáltam. 72

Az oszmán gazdaságtörténetírás nem látszik tudomással bírni arról, hogy a dzsizje-adóztatásban az 1590-es évek elején bevezetett változtatások több lépcsőben zajlottak, s valójában Szinán (vagy tanácsadói) ötletére épültek, azt fejlesztették tovább. Nem vették észre a Kara Üvejsz-féle reform és a Szinán intézkedései közti összefüggést sem. Vo. Hamid Hadzibegic: Glavarina u osmanskoj drzavi. Sarajevo, 1966, 65-66. Linda T. Darling: Revenue-Raising and Legitimacy, 108-113. 73

Revan 1943, 4a-4b. Hogy Szinán mindjárt 1589-ben végrehajtotta a változtatást, arra közvetett bizonyítékkal szolgál az az 1591 tavaszán (de mindenképpen május 13. előtt) kiadott szultáni parancs, amelyben a következő kitétel szerepel: „abból a 15 akcséból, mely a megszüntetett bor-adóbérlet helyett minden adófizetőtől szedendő..." (ref olunan hamr mukátaaszina bedel her haneden alinadzsak onbes akcseden...; ld. Mühimme defterleri 68, 37. p. 77. sz.). Miután a rendeletben említett esztergomi és székesfehérvári szandzsákösszeírás a megelőző évben kezdődött, s az adózók felmérése már az űj szabály szerint történt, annyi bizonyos, hogy az „újbor-mukátaa" legkésőbb 1590-ben megszűnt. A telhisz azon közlése, hogy három év telt el az „újbor-mukátaa", és egy év a