Századok – 1997
Közlemények - Fodor Pál: Együttműködés és válság a 15–17. századi oszmán–zsidó kapcsolatokban IV/895
910 FODOR PÁL lengyelek határozottan visszautasították a Porta által követelt óriási adót és az azzal járó vazallusi viszony elfogadását.5 4 A lengyel ügy kétszeresen is kellemetlenül érintette a korszak feltörekvő nagyhatalmát, Angliát. Egy esetleges török-lengyel háború könnyen veszélybe sodorhatta a számára létfontosságú lengyel gabonaszállításokat. Ezenkívül szívesen vette volna, ha az oszmánok nem Európában, hanem a Földközi-tengeren újítják fel európai hadviselésüket, és az ő oldalán belépnek a Spanyolországgal küszöbön álló tengeri háborúba. Az isztambuli angol követek ezért már 1588 előtt közvetítettek az oszmán-lengyel béke, illetve az oszmán hajóhad felújítása és mielőbbi bevetése érdekében.5 5 Szinán, bár általában a spanyolok ellenségei közé sorolták, kezdetben igen keményen lépett fel a lengyelekkel szemben (Uczyanski, az első követ, nem is élte túl az isztambuli tárgyalásokon alkalmazott „érveket"). Am hamarosan közeledni kezdett a „mediterrán párthoz", hozzáfogott a flotta újjáépítéséhez, és engedményeket téve megpróbált egyezségre jutni a lengyel udvarral (1590-1591). De meglepődve kellett tapasztalnia, hogy most meg a békében valóban érdekelt lengyelek vonakodnak. Hamarosan ennek okára is rájött: az oszmán udvarból biztatták őket azzal a nyilvánvaló céllal, hogy zátonyra futtassák a megegyezést. Azt már könnyű volt kinyomoznia, hogy az akciót a háttérből nem más, mint a szultán kegyence és tanácsadója, a zsidó Dávid Passzi irányítja. О a történet másik főszereplője. Dávid származásáról, arról, hogy miként került a szultáni udvarba, a források csupa hézagos és ellentmondó adatot közölnek.5 6 Annyi bizonyosnak látszik, hogy valamelyik nyugat-európai országból érkezett; az európai híradások mellett erre vall egy oszmán dokumentum is, amelyben „Frenk"-nek nevezik, ami általában a nyugatiak: olaszok, franciák, portugálok stb. megjelölésére szolgált.5 7 Dávidról elsőként 1585-ben adnak hírt egy követi jelentésben, amelyben azt állítják, hogy politikai helyzetelemzést írt a szultán számára. A következő években némileg megszaporodnak a róla szóló beszámolók, s ezekből egy rendkívül ügyes, minden kétséget kizáróan többszörös ügynök képe bontakozik ki. Dávid nyilvánvalóan élvezte III. Murád feltétlen bizalmát; a szultán rendszeresen bevonta őt úgy a kül-, mint a belpolitikai kérdések megtárgyalásába és eldöntésébe, és gyakran fordult hozzá pénzügyi tanácsokért (állítólag tőle származott az az ötlet, hogy a vezető méltóságok közvetett megadóztatásával teremtsék elő a hajóhad építésének költségeit). Egyes vélemények szerint ő felügyelte az isztambuli pénzverdét is.58 Dávid azonban nem elégedett meg ennyivel, hanem önálló politikai akciókat is folytatott. Jó kapcsolatokat épített ki az angolokkal, a velenceiekkel és a spanyolokkal, információkkal látta el e hatalmak isztambuli követeit (a spanyol királyi udvartól rendszeres fizetést húzott). Mindez nem akadályozta meg abban, hogy elvállalja az utóbbi ellen szervezkedő portugál trónigénylő: Don Antonio képviseletét a szultáni udvarban (a fent említett Alvaro Mendezzel éppen azon különbözött össze, hogy ez idáig Alvaro képviselte a portugált). Noha többiránjai működése az európai követek előtt sem maradt titokban, úgy látszik, Passzi el tudta érni, hogy valamennyien a saját emberüknek tekintsék. Egyetlen ember volt az oszmán udvar környékén, aki hivatalba lépése óta ellenségesen szemlélte a kegyenc tevékenységét és hatalmának növekedését: Szi-
