Századok – 1997

Tanulmányok - Szvák Gyula: Az orosz „rövid” 17. század. A Romanov-konszolidáció kezdetei IV/857

AZ OROSZ „RÖVID" 17. SZÁZAD 869 helyzet határozta meg belső arányait, súlypontjait. A Törvénykönyv kb. harmada a szűken vett bíráskodás ügyeivel foglalkozik, s nagyjából a fele érinti ilyen vagy olyan módon a szolgáló nemességet. Mondhatni, az 1649-es Országgyűlési Törvénykönyv a szolgáló nemesség érdekeit szolgálja, hiszen a votcsina-tulajdonlást a szolgálattól teszi függővé — s ezáltal rétegspecifikussá minősíti —, korlátozza az egyházi földtulajdonlást, és a parasztokat véglegesen — felkutatási idő nélkül — a földesúr személyéhez köti, komoly — 10 rubeles — bírsággal sújtva a szökött parasztokat befogadókat. A jobbágyokat gyakorlatilag teljesen kiszolgáltatta a földesuraknak, még ingó vagyonukat sem védte a jog. A törvénygyűjtemény fontos állomás volt a parasztság és a holopok, mint külön társadalmi rétegek egybeolvasztása terén. Ám korántsem a végállomás, ugyanis a parasztok a jogképességnek még sok elemét megőrizték. Megbecstelenítésükért bírság járt, vagyonukat önkényesen nem lehetett elvenni, sérelmezhették az erőszakos járadék-behajtást, a földesúr a birtokán belül a parasztot nem választhatta el telkétől stb. Egyébként még a holopnak is járt egy minimális állampolgári megbecsülés, hiszen pl. a szökött szolgával való kegyetlenkedést a törvény büntette. A városi kereskedők és iparosok érdekeit szintén szolgálta az új jogalkotás, hiszen megtiltotta a szolgáló nemesek embereinek adómentes üzletelését a városokban. Egyik oldalról tehát megvédte őket az esélyegyenlőtlenség hátrányaitól és a kontárok konkurenciájától, a másik oldalról azonban súlyos árat fizettetett velük: helyhez kötötte őket, és ettől kezdve egyetlen városi adózó sem léphetett ki adózó közösségéből.2

6 Végül is, ez utóbbi rendszabályban érhető tetten a Törvénykönyv társadalmi-politikai irányultsága. Egyetlen osztály vagy réteg érdekeit sem védi közvetlenül, ugyanis a rendező elve az állam, még közelebbről a kincstár érdeke. A lakosságot az adózás szempontjából különíti el egymástól, s határozza meg pontos helyét az adózás és a szolgálat rendszerében, ami ettől kezdve örökletes és megváltoztathatatlan. Hiába válik tehát jobbággyá a paraszt, megmarad állami adózónak, és ez továbbra is fenntartja az állami jelenlétet a földesúr és jobbágya magánjogi viszonyában. A kelet-közép-európai „második jobbágyság" korában kialakul hát Oroszországban az egységes (ám „első") jobbágyság, de az attól eltérő sajátosságok egyrészét még mindig őrzi.27 Az 1649-es Országgyűlési Törvénykönyv a feudalizálódási folyamat egyik nagyon fontos — majdhogynem záró — akkordja. Jól szolgálta az állam stabilitását, és fő társadalmi bázisának óhaját. Nem tekinthető hát történelmi véletlennek matuzsálemi kora, amit megért. A századközepi társadalmi forrongáson azonban nem tudott egykönnyen és egymaga úrrá lenni. Már a következő évben komoly zavargásokat kellett leszerelnie a kormánynak Novgorodban és Pszkovban. Novgorodban — a későbbiekben még igen fontos szerepet játszó — Nyikon érsek határozott fellépésének is köszönhetően gyorsan véget ért a zendülés. Pszkovban azonban a városlakók átvették a hatalmat, és visszaverték a Novgorodot pacifikáló Hovanszkij vajda seregét. Végül az 1650-es zemszkij szobor által verbuvált küldöttség győzi meg a lázadó várost ígéreteivel,