Századok – 1997
Tanulmányok - Szvák Gyula: Az orosz „rövid” 17. század. A Romanov-konszolidáció kezdetei IV/857
870 SZVÁK GYULA amelyeket aztán a cár nem tart magára nézve kötelezőknek, s a főkolomposokat elítélteti.28 A hatalmat ismét megleckéztető népmozgalomnak 1662-ben újfent a főváros ad otthont.2 9 Az okok még 1654-re mennek vissza, amikor a rézpénzt bevezették. Ez akkor, a hirtelen jött hadikiadások miatt, talán sikeres átmeneti megoldás lehetett volna, ám a háború elhúzódott, s a kincstár továbbra is ezt a „csodafegyvert" részesítette előnyben. A lakosság érthető bizalmatlansággal fogadta a kezdetleges, rossz minőségű, szokatlan érméket, és, aki tehette, termékét visszatartotta, vagy jóval drágábban adta. Az árak drasztikusan felszöktek, miközben a zsoldból, pénzellátmányból, fizetésből élők bére egyre kevesebbet ért. A krízis jelei már 1659-ben világosan észlelhetők voltak, majd az infláció 1661-re katasztrofális méreteket öltött: egy ezüst rubelért akár 17 rézrubelt is megadtak. Ezenközben a pénzverdékben nagy méreteket öltött a manipuláció, és virágzott a gabonaspekuláció. A helyzetet súlyosbították a cári udvar értéktelen pénzen történő kényszerfelvásárlásai és jó pénzen realizált viszonteladásai. Az új pénzt tulajdonképpen azok járatták le, akik kitalálták: a kincstár nem elég, hogy fedezetlen pénzmenynyiséget zúdított a piacra, a válság előrehaladtával maga is részben vagy egészben ezüstben hajtotta be járandóságait. 1662. július 25-én a különféle röpiratok által felheccelt sok ezres moszkvai tömeg a fővárostól néhány km-re lévő Kolomenszkojéba, a cár tartózkodási helyére vonult, és ott egy proklamációt adott át az uralkodónak, amelyben a visszaélések kivizsgálását követelte. Minden bajok okozóiként a cár apósát, Ilja Miloszlavszkijt, a pénzverdék és a Sztrelec prikáz főnökét, valamint magas hivatalokat elfoglaló rokonait és Fjodor Rtyiscsevet, a Nagy Udvar vezetőjét nevezték meg. A cár riadalmában az egyik békétlenkedővel még kezet is rázott, és megígérte, hogy az ügyet kivizsgáltatja. Ez meg is történt, miután Moszkvából lóhalálában megérkezett három sztrelec ezred, de másként, mint a tömeg vágyta. A katonák azonnal szétverték a lázongókat, majd megkezdődtek a kínvallatások, amelyek végén több tucat embert elrettentésül felakasztottak, s sokakat száműztek. Igaz, a rézpénzeket is visszavonták, és újból ezüstpénzre tértek át. A beváltás során egyébként tíz rézrubelért egy ezüstöt kapott az alattvaló. Az „ukrán kérdés" A kormányzat azért kényszerült az adók és egyéb bevételei állandó növelésére, amibe belefért az ismételt vagyonötöd kivetése vagy a durva pénzrontás is, mert szinte állandóan háborúzott. Most ismét a század első felében már hagyományossá vált lengyel háborúval volt elfoglalva, de ezúttal több, mint egy évtizedig folynak majd a harcok, és nem csupán Szmolenszk, hanem egész Ukrajna a tét. Az egykori Kijevi Rusz nyugati területei évszázadokon keresztül annak a Litván Nagyfejedelemségnek az uralma alatt voltak, amely 1569-ben egyesült a Lengyel Királysággal. Ezzel néhány, valaha keleti szláv terület közvetlenül a lengyel koronához került, de, ami a leglényegesebb: megkezdődött a lengyel és litvániai nemesség összeolvadása, aminek következtében utóbbiak a lengyel feudális urakéval azonos, kiterjedt hatalmat kaptak jobbágyaik felett. Ezzel párhuzamosan, a lassan benépesülő egykori határvégi sztyepp-vidéken, Ukrajnában, különö-
