Századok – 1997

Tanulmányok - Péter Katalin: Társadalom és gazdálkodás a kora újkori Sárospatakon. A patakiak csendes ellenállása IV/809

TÁRSADALOM ÉS GAZDÁLKODÁS A KORA ÚJKORI SÁROSPATAKON 827 csupán a század végéről vannak adatok. Ez a tény azonban semmit nem jelent; a források a 17. század közepe előtt egyszerűen nem adnak információt a szőlőmüvelés részleteiről.10

0 Maga a jó minőségre törő igyekezet azonban korán tükröződik a forrásokban is. Sárospatakról már a 16. századból maradtak adatok arra, hogy a borokat lehetőleg alkalmas helyen tárolták. így - míg egészen újjá nem épült - a hóstátok lakói közül nem kevesen tartották termésüket a Hécén.10

1

Ott valószínűleg a romok köveiből tudtak nagyobb nehézség nélkül jó tárolóhelyeket kialakítani. Ez igen előnyös lehetett, mert egyébként mélyen kellett ásniuk, és nem is mindenütt volt alkalmas hozzá a talaj. A szőlőhegyeket pince céljára - furcsa módon - akkor még nem fedezték fel. A pincékről szóló adatok kivételes esetnek mutatják Szigiarto Istvánét, akinek egy megyeri szőlőben volt pincéje.10

2

A patakiak többsége inkább saját háza mellett vagy mások ilyen célra alkalmas telkén ásott vagy szerzett magának pincét. Ahogyan például Kusitt János a tulajdonos engedélyével ásott második borpincét Deső Gergely már meglévő pincéjében.10

3

Hasonló módon alakulhatott ki a helyzet Sakos Gergely telkén, ahol a ház az övé volt, a pince viszont János deáké. 1621-ben vitáztak róla, de eredetileg nyilván nem a telektulajdonos hozzájárulása nélkül készült a pince.10

4 Deső Gergely telke, ahol a második pincét ásták, az Alsóhóstátban volt, és ott adott el egyszer Bakaj Kata is egy házat több pincével.10

5

Az 1657-i, nagyon pontos urbáriumból az is kiderül, hogy mindkét telek a Bodrog parti házsorhoz tartozott. Nyilvánvalóan az az oldal volt pincének különösen alkalmas. Ahogyan valamivel később egy rendkívül részletes összeírás adatai arról tanúskodnak, hogy a Felsőhóstátban is a Bodrog parti telkeken voltak különösen jó pincék.10

6

Ott használta Szabó Gáspár puszta telkének pincéjét Ivanyi János, Szűcs Györgyét Erdélyi János, és ott vett egy telket „két jó pincé"-vel Holm kapitányné. De a Felsőhóstát iskola felőli végén a másik házsor pincéi is jók lehettek, mert a város két jómódú embere, Dobozi János, valamint Dusicza György ott szerzett magának zálogban egyet-egyet. A telkeken lévő pincék szerkezete nagyjából egyforma volt és nagy gonddal készült. A bejárat talán nem mindenütt vezetett „a pince torka felett való kis fa kamorácská"-n keresztül, mint Baranyai Andráséknál a Belsővárosban, de az adatok többsége szerint egy „derék pince" volt az első szint; abból ástak még mélyebbre „lik pincé"-ket a bornak.10

7

Voltak azonban különlegesen nagy pincék is. Nemcsak a várban, ahol a kazamata például több száz hordót befogadott, hanem a piacon, a várfal tövében is. Az egyikről tudjuk, hogy 1660-ban Baxa István vagyonához tartozott, aztán Serer Mihály eperjesi kereskedő vette meg. Feltehetőleg emellett volt a Kollégium nagy pincéje a piacon, amit többnyire valószínűleg a tanárok használták.10

8 A lehetőleg jó pince használata mellett a minőség őrzésének egy másik fontos módszerét talán rég alkalmazták, de 1686-ban bizonyosan meg lehet állapítani: a különböző helyeken termett borokat nem mindig öntötték össze. Igyekeztek őket külön-külön hordókban tárolni. Az 1686-i dézsmajegyzékből10

9

ugyanis az derül ki, hogy a nagyobb adót beszolgáltatok egy-egy helyen termett borát - ak-