Századok – 1997
Tanulmányok - Péter Katalin: Társadalom és gazdálkodás a kora újkori Sárospatakon. A patakiak csendes ellenállása IV/809
828 PÉTER KATALIN kortájt különlegesen kicsinek számító, de később a klasszikus tokaji hordóvá vált hordókban - elválasztották a többitől.11 0 Ivány János körülbelül 10 hektóját például 7 hordóba fejtették aszerint, hogy melyik szőlőhegyen szüretelték. Vagy külön hordókba került Toronyai György szegfűi, illetve pogánykúti bora éppen úgy, ahogyan Varga Istváné a Szentvincéről, illetve Darnóról. De alkalmaztak rendkívül kicsi, körülbelül 50 literes hordókat is azért, hogy különböző szőlők termése ne keveredjen.11 1 A borok elkülönítése ilyen kis hordókban a dézsmaszedők munkáját és az uradalom tárolási gondját nehezítette, de az ötlet aligha származott földesúri emberektől. Lehetetlen lett volna a különböző eredetű termés elválasztása, ha maguk a gazdák nem teszik meg. Alighanem ők készítették először a Hegyalja kincsét, az aszúbort is. Mert nyilván sok, kis mennyiségében véletlenül fennhagyott szőlőszem sokszori kispréselésével derült ki az, hogy érdemes a késői szemeket külön szüretelni.11 2 De az ilyen természetú adatok fennmaradására jellemző módon még a leggazdagabb sárospataki, Serer Mihály aszúboráról is uradalmi számadás ad értesítést.11 3 О maga nem hagyott róla írást, a nála egyszerűbbek pedig még sokkal később sem vezettek feljegyzéseket arról, hogy milyen módszerekkel végzik a munkájukat. A kutatók pedig csak véletlenül értesülnek a jobbágymunka mikéntjéről. Olyankor, amikor urasági iratok tartanak fenn róla adatokat. Ilyen lehet a hegyaljai szőlőtermelés igen bonyolult munkamenete is. Feltehetőleg már régen gyakorolták, mikor egy tállyai vincellér számadásában véletlenül fennmaradt a leírása.11 4 És valószínűtlen, hogy a patakiak, a Hegyalja másik oldalán, ne ugyanazokat az eljárásokat alkalmazták volna. Eszerint télre befedték a szőlőt, mert a tavasz a nyitással kezdődött. Aztán metszettek, majd - a feltehetőleg sorban ültetett tövek között - vízárkokat csináltak. Ezt, valamint az árkok tisztítását a szüretig még többször elvégezték. Aztán bujtványoztak és trágyáztak. Kapáltak először és karóra kötözték a töveket. Másodszor a kapálásnál csak éppen megmozgatták a talajt. Végül „igazgattak", vagyis leszedték a túlburjánzó fürtöket, leveleket, és kapáltak harmadszor is. A sárospataki szüret szokásos idejéről megint csak véletlenül maradtak adatok. Mert a kortársak sokszor leírták ugyan, hogy „szüretkor", „szüret után" vagy előtte történt valamilyen esemény, de - mivel ők pontosan ismerték az időpontot - rendszerint nem jelölték meg a dátumot is. Volt azonban egy feltűnő eset: Patak egyik birtokosának, Rákóczi Györgynek Bethlen Gábor szemrehányást tett amiatt, hogy 1623-i mozgalmához a királyságban csak a szüret befejezése után csatlakozott. Mivel pedig Rákóczi kevéssel a november 19-re Nagyszombatba hívott gyűlés előtt jelent meg a fejedelemnél, nyilván november első felében volt Sárospatakon a szüret. Ez meglehetősen késői időpont az akkori kalendáriumok ajánlásához, tehát az országos gyakorlathoz képest. A naptárkészítők ugyanis Mindszent havára, azaz októberre tették a szüreti munkákat. Ügy látszik, Patakon - és valószínűleg általában a Hegyalján - az itteni borok jó minőségéhez hozzájáruló késői szüret gyakorlata már a 17. század elején megvolt. És a paraszti szokások szívósságát figyelembe véve feltételezhető, hogy nem hirtelenül váltottak át valamilyen korábbi időpontról.11 5
