Századok – 1997
Tanulmányok - Péter Katalin: Társadalom és gazdálkodás a kora újkori Sárospatakon. A patakiak csendes ellenállása IV/809
826 PÉTER KATALIN nek nevezett, nem-pataki lakosok itteni szőlőbirtoklása. Más hegyaljai településeken mindenesetre idővel mind jobban gyarapodott az arányuk.96 2. A bortermelés Akárhogyan alakult is azonban a patakiak szőlőbirtoklásának aránya, az bizonyos, hogy a földesurak az ő rovásukra nem terjeszkedtek. Még Perényiék kezdtek el telepíteni két uradalmi szőlőt, az 1567 körül 10 hordónyit termő Somlyodot és a kertnél akkor alig nagyobb Mondolást.9 7 Ezeket aztán idővel bővítették; a 17. század elején az elsőről már 425 hordó bortermést számítottak, a másodikról 60 hordónyit. Idővel aztán a Somlyod és a Mondolás hol elpusztult, hogy újratelepítették őket, de eredeti telepítésük után mintegy másfél évszázaddal, 1704-ben is csak ezt a két allodiális, azaz urasági szőlőt tünteti fel az akkori urbárium. A patakiak szőlei viszont eredetileg is másutt voltak; a földesúri bortermelés kezdetekor ők már 15 szőlőhegyet használtak. 1567-ben a következők voltak a patakiak müvelése alatt: Szentvince, Hosszúhegy, Darnóelő, Pogánykút, Nagyhárselő, Kishárselő, Királyhegye, Hegymeg, Megyer, Vérmái, Mongor, Hosszúhágó, Kacsád, Mogyorós, Száva. Később, a 17. század folyamán telepítettek többet is: 1657-re az egész Darnóhegy szőlővé vált, és betelepítették a Szekfűhegyet.9 8 Az 1567-i urbárium szerint 210-800 hordó bor jött be a patakiak termésadójából, vagyis a kvintából, ami az egyháztól elvett és a földesúrnak régen járó tized összevonásával jött létre. Kifejezi tehát a termés mennyiségét, úgyhogy az uradalom nagy szélsőségek között mozgó becslése a terméseredmények igen erős ingadozását jelzi. Ezek szerint a termelőknél is 840-3200 hordó között változó mennyiség maradt 1567 táján. Nyilván hosszú idő tapasztalatai alapján állapították meg a becslés határait. A szőlőtelepítések aztán feltehetőleg erősen megnövelték a Patakon termelt bor mennyiségét. 1632-ben mindenesetre 1211 hordónyi dézsmabort vett be az uradalom, tehát 4844 hordót árulhattak ki vagy ihattak meg maguk a patakiak.9 9 A mai gondolkodás egyszerűen a két mennyiség összevetését és a 16. századi maximumhoz képest nagyjából 50%-os többlet megállapítását követelné. A 16. és 17. századiak azonban még nem igényelték az egységes mértékegységeket; egy-egy elszámoláson belül is eltérő űrtartalmú hordókat adtak össze. Az 1568-i dézsmajegyzék például közli, hogy 201 hordó, valamint 2 félhordó jött be, és jelzi azt, miszerint kétféle űrtartalmú hordót használtak. Jó száz évvel később, az 1688-i dézsmajegyzék mindössze 42 hordót, valamint 4 félhordót tüntet fel, és háromféle űrtartalmat jelöl meg. A terméseredmények összevetésére tehát nincs lehetőség. Az igen nagy mértékben ingadozó mennyiségű termés miatt ilyen kísérletek talán nem is lennének indokoltak. A termés mennyiségén túl azonban nagyon változó volt a bor minősége is, részint egyik szüretről a másikra, részint a különböző szőlőművelők között. Ez a bortermelés mindenkori velejárója, és nagyon nehéz eldönteni, hogy a 16-17. század során a későbbieknél erősebb volt-e az ingadozás. Mert írott szövegekkel bizonyíthatóan csak a 17. század közepétől követhetők a viszonylag egyenletes minőséget biztosító hegyaljai szőlőtermelés fortélyai, az aszűborról pedig éppenséggel
