Századok – 1997

Tanulmányok - Szalay Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula gróf pályájának első szakasza (1860–1904) III/623

IFJ. ANDRÁSSY GYULA PÁLYÁJÁNAK ELSŐ SZAKASZA 639 rüli vitában a közigazgatási kérdésekben az ellenzék által is elismert széleskörű tájékozottságot mutatott — Hieronymi Károly belügyminiszter vette maga mellé első államtitkárnak. Ezzel egyidejűleg Tivadart kinevezték a fővárosi közmunka­tanácsba.3 6 Formailag Andrássynak le kellett mondania ekkor terézvárosi mandátumá­ról. De a választók hamarosan újraválasztották. Amint azt Lőw Tivadar, a kerület közéleti vezérembereinek egyike egy választási gyűlésen kifejtette: akadhatnak olyanok, akik nincsenek megelégedve Andrássy parlamenti működésével a lefolyt parlamenti időszakban, vagy kifogásolják, hogy csak keveset foglalkozik a kerület és a választók gondjaival, azonban látni kell azt, hogy a Wekerle-kormány mega­lakulása, a „tiszta liberalizmus zászlajának" győzelme, és így a polgári jogegyen­lőség érvényrejutása a szabadelvűpárt elvhű liberálisainak, élükön az Andrássy grófokkal, köszönhető.3 7 Andrássy természetesen államtani és jogi ismeretei ellenére sem rendelke­zett azzal a képzettséggel és gyakorlattal, amely a belügyi államtitkári álláshoz szükséges lett volna, különös tekintettel a továbbra is napirenden lévő nagysza­bású közigazgatási reformokra, amelyeket a belügyminisztériumnak kellett elő­készítenie. A belügyminisztérium költségvetéséről 1893. január 13-án kezdődő vitában, amelynek elsősorban személyi kérdések és a fennálló közigazgatás mű­ködésének bírálata körül forgott,, az ellenzék alaposan ki is használta ezt a kö­rülményt. Már a vita első napján Horváth Gyula nemzetipárti képviselő — miután hangsúlyozta, hogy elismeri Andrássy képességeit — rámutatott: a belügyi állam­titkárságra Andrássy gyakorlatlansága miatt alkalmatlan, és ha idő múltával majd erre alkalmassá is válna „Magyarországot kísérletezésnek és taneszköznek tekin­teni arra, hogy valaki államtitkárnak begyakoroltassák, mégis kissé nagyjáték".38 Más képviselők Andrássyt protekciós kinevezésekkel is megvádolták, sőt, többször elhangzott a „Herbert" kifejezés is, amely a korabeli politikai szóhasználatban — utalva Gladstone és Bismarck egyaránt Herbert keresztnevet viselő, apjuknál csekélyebb tehetségű fiaira — a nagy politikusok szülői segítséggel érvényesülő tehetségtelen utódait jelentette. Amikor pedig Hieronymi egyrészt határozottan megvédte Andrássyt, az eddigi rövid tapasztalat alapján rendkívül szorgalmas és tehetséges munkaerőként jellemezve őt, másrészt rámutatott: a belügyminiszté­rium működéséért ő, nem pedig munkatársai tartoznak felelősséggel, akkor maga Apponyi jelentette ki, hogy a miniszter felelősségének körébe természetesen be­letartozik az is, hogy milyen kritérium: a szakmai alkalmasság, vagy pedig „po­litikai melléktekintetek" alapján választja-e ki munkatársait. A vitában a Tisza­csoport, és az Andrássy-csoport közötti ellentéteket is jelezte az, hogy Tisza István felszólalásában ugyan visszautasította, hogy az ellenzék megpróbál a szabadelvű­párt ifjabb és idősebb nemzedéke közé éket verni, de másrészt — nyilvánvaló célzással Andrássyra — azt is mondta, hogy nem helyes a belügyminisztérium gárdáját kizárólag elméleti szakemberekből összetoborozni. A vitában azonban kiderült, hogy Hieronymi a közigazgatás államosítása előtt már meg kívánja al­kotni a közigazgatási bíráskodásról, és a közigazgatás alkalmazottaival kapcsola­tos fegyelmi törvényt, tehát azokat a törvényeket, amelyek garantálnák, hogy a majdani államosított közigazgatás nem jelentheti a kormánypárt olyan mindenre

Next

/
Oldalképek
Tartalom