Századok – 1997

Tanulmányok - Szalay Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula gróf pályájának első szakasza (1860–1904) III/623

640 SZALAI MIKLÓS felhasználható eszközét, mint amilyen a Tisza Kálmán-féle közigazgatás volt, és így a kormány, és a nemzeti párt közötti ellentét, amely voltaképpen a nemzeti párt személyeskedő támadása hátterében állott, elsimult.3

9 Andrássy belügyminisztériumi tevékenysége ezután már nem adott alkalmat támadásokra, azonban nem is volt jelentősnek nevezhető. Igaz, a Hieronymi által végül is kidolgozott községekről szóló törvénytervezet némileg megfelelt Andrássy nézeteinek a közigazgatásról, de nem tudjuk, kidolgozásában játszott-e szerepet.40 Mindenesetre államtitkári állása megszűnt, még mielőtt a belügyminisztérium bármilyen jelentősebb közigazgatási reformba belefogott volna.4

1

Aktívabb tevékenységet egyedül a közegészségügy terén fejtett ki: szorgalmasan látogatta a kórházakat, részt vett a Hieronymi által szervezett közegészségügyi kongresszus előkészítésében,4

2

1893 második felében pedig a kolerajárvány sújtotta területekre utazva nagy odaadással vett részt a járvány elleni védekezés megszervezésében. A belügyminisztériumban végzett hivatali tevékenység azonban, a közvetlen találkozás az általános protekció-hajszolással, a dualizmuskori magyar közélet eme nagyon jellegzetes vonásával, mély hatást gyakorolt Andrássy gondolatvilágára: megrendítette hitét abban, hogy a centralizált államapparátus demokratikus, a szabadságjogokat és a helyi önkormányzat szempontjait is tiszteletben tartó módon is működhet. Ügy látta most már, az életben — sem Németországban, sem Magyarországon — Gneist elméletei nem válnak be, a centralizált apparátus egy mindenható, az állampolgár függetlenségét és szabadságát komolyan fenyegető hatalommá válik.4

3

Ezért jutott el a közigazgatás államosításának szorgalmazásától odáig, hogy későbbi belügyminisztersége idején a törvényhatóságok autonómiájának, mint „alkotmánybiztosítéknak" a garantálásáról dolgozzon ki törvénytervezetet. Komoly gondot jelentett a belügyminisztériumnak Kossuth 1894. március 20-án bekövetkezett halála, és temetése. Az uralkodó ugyanis a legszigorúbban megtiltotta az állami gyászt, azonban egyébként gyászolt az egész ország, beleértve a fővárost és a képviselőházat is, és a fővárosban tüntetésekre került sor.44 Az Andrássyak — akik sohasem szerették Kossuthot — már csak azért sem, mert állítólag fiatal ügyvéd korában a zempléni Andrássyak ügyvédjeként sikkasztott volna - természetesen elzárkóztak a Kossuth-kultusztól, a Budapesten, a Margitkörúton lévő Andrássy-palotát tüntetően nem lobogózták fel, mire a tömeg természetesen be is verte a palota ablakait. Andrássy — mint államtitkár — távolmaradt a temetésről, Tivadar viszont — aki ekkor a képviselőház alelnöke volt — kénytelen volt részt venni rajta. A parlamentben a Kossuth emlékének törvénybeiktatásáról szóló vitában azonban kifejtette: nem járulhat hozzá a kegyelet olyan megnyilatkozásaihoz, amelyeket a király sérelmesnek találna, és amely a nemzetet a kiegyezésbe vetett bizalmában megingathatja.4

5

Hieronymi viszont, akit Andrássy véleménye befolyásolt,4

6

csak meglehetősen lagymatag intézkedéseket tett a rend helyreállítására, a tömeg követelésére például megengedte a gyászlobogó kitűzését a középületekre, és a képviselőház elnökét, báró Bánffy Dezsőt, aki a temetés napján — más jellegű hivatalos elfoglaltsága ürügyén — tüntetően elutazott a fővárosból, szintén vissza akarta hívatni. A kormány viselkedése felemás, kapkodó volt, mivel sem a gyászoló