Századok – 1997

Figyelő - Richly Gábor: Zsdanov másik arca. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság Finnországban II/489

492 RICHLY GÁBOR egyre erősebb nyomást kezdett gyakorolni a finn hadsereg azonnali támadása érdekében. Szavonenkov szeptember végi ultimátumát már nem lehetett visszautasítani. A finn támadásra a németek a felperzselt föld taktikájával, és több ezer fős áldozatot követelő hat hónapos harccal válaszoltak (ún. lapp háború). Bár Zsdanov megérkezésétől kezdve sürgette a németek elleni fokozottabb katonai erőfeszítéseket, a kiugrást végrehajtó C. G. E. Mannerheim marsallt — aki a hadsereg főparancsnokaként és köztársasági elnökként egyedülálló hatalomra és tekintélyre tett szert — nem lehetett sürgetni. A szerződés-szegés veszélyes vádját határozottan visszautasította a finn hadsereg decemberig esedékes leszerelésére, illetve a SZU által ígért hathatós katonai segítségnyújtás elmaradására hivatkozva, így ez a kérdés hamarosan lekerült a napirendről. (Az újonnan megismert levéltári iratokból egyébként meglepő módon kiderül, hogy a korábban elsőszámú ellenségként gyűlölt Mannerheim milyen kedvező benyomást tett Zsdanovra tökéletes orosz nyelvtudása és a cári protokoll figyelmes alkalmazása révén. Zsdanov pl. elragadtatással jegyezte fel, hogy oroszországi kötődése jeléül az egykori cári tábornok ugyanazokkal a szavakkal küldte katonáit a németek ellen, mint II. Miklós az orosz-japán háború kezdetén.) A különösen súlyos pusztításokat szenvedett és még hadban álló SZU számára a németek kiűzése mellett a háborús jóvátételi szállítások mielőbbi megindulása is alapvető jelentőségű volt. Bár a nyugati szövetségesek nyomására eredeti 600 millió USD nagyságrendű követelését a SZU a felére mérsékelte az előzetes békeszerződésben, a SZEB megtalálta a megoldást: 1938-as árakon és árfolyamon követelte a szállításokat. A tiltakozó Juho Kusti Paasikivi miniszterelnököt Zsdanov a szükséges vállalatok lefoglalásával fenyegette meg — ezek felméréséhez és összeírásához a SZEB gazdasági osztálya már Zsdanov megérkezése előtt hozzákezdett —, így decemberben Finnország mégis aláírta az előnytelen jóvátételi alapszerződést. A jóvátételi szállítások a következő években az állami kiadásoknak kb. 15%-át jelentették, miközben egyébként is süllyedt az életszínvonal, csökkentek az élelmiszeradagok. Bár a finn illetékesek többször kértek átütemezést és könnyítéseket, Zsdanov ezeket a kívánságokat nem volt hajlandó Moszkvába továbbítani. Említettük, hogy véleménye szerint a szállítások messze nem álltak arányban a leningrádi körzetben végzett pusztítással. A szállítások fontosságából annyi előny mindenesetre származott, hogy a SZEB a termelés zavartalansága érdekében egyfelől még jó ideig ellenezte a finn kommunisták által favorizált államosítást és politikai sztrájkmozgalmat, másfelől a gazdaság talpra állítása érdekében jelentős nyugati hitelek felvételére is lehetőség nyílt - eltekintve a Kelet-Európát is érintő Marshall-segélytől, melyet Finnország végül csak a SZEB valamint A. N. Abramov követ többszöri szóbeli felszólítására utasított vissza. Bár propagandisztikus céllal az 1948-as választások előtt kommunista miniszterek kezdeményezésére a SZU elengedte a hátralevő tartozások 50%-át (hasonlóan Magyarországhoz és Romániához), a finn háborús jóvátétel 1952-es árfolyamon számolva így is 600 millió USD volt, kiegészülve a rekvirált javak címén elszállított 50 millió USD értékű, és német érdekeltségként lefoglalt 6000 millió márka értékű javakkal, melyek elszállításának ütemezéséről szintén a SZEB tagjai tárgyaltak a finn illetékesekkel.