Századok – 1997

Figyelő - Molnár Péter: Magyar-német vegyesbizottsági tárgyalások a tankönyvek kölcsönös revíziójáról (1940–1944) II/477

MAGYAR-NÉMET TANKÖNYV-VITA 1940-1944 4 83 „A nemzeti hősökről megrajzolt kép is annyira németellenes, hogy ma már, mikor a két nép szövetségesként harcol a háborúban, tarthatatlan, csak felesleges indulatok gerjesztésére alkalmas." A német értékelés szerint II. Rákóczi Ferenc gyermekkoráról sem szerencsés így írni: „A gonosz ellenség bilincsbe akarta verni nyelvét, hitét, szívét és lelkét, hogy aztán a nemzetet még könnyebben leigázhassa."2

6 4. Az újabb kor történelmét tárgyaló tankönyvekben különösen a legutóbbi évek németországi eseményeinek kell a két nép baráti kapcsolatainak megfelelő tárgyalásban részesülniük. 5. Ugyanez érvényes a magyar földrajzkönyvekre is, melyeket teljesen a jelenlegi helyzethez kell igazítani. Burgenlandot minden, az 1918 utáni korszakra vonatkozó tárgyalásban és térképen, mint végleges birodalmi területet, nem pedig mint bármilyen formában is vitás földet kell bemutatni. A történelem tankönyvekkel kapcsolatban külön felhívták a figyelmet arra, hogy a Habsburgok (s egyben a birodalom) ellen vívott magyar szabadságharc tárgyalása nem mentes a sovinizmustól és szentimentális felhangoktól. Nagyon kedvelt fogása tankönyveinknek Magyarországot olyan bástyaként jellemezni, mely egyszerre áll ellen, ill. válik áldozatává a keleti, török támadásoknak és a nyugati, császári hódító törekvéseknek. Természetesen azon sem csodálkozhatunk, hogy a német fél nem volt megelégedve a német szellem és a német vér Magyarország fejlődésére gyakorolt hatásának ecsetelésével sem. Az erdélyi szászok szerepének kiemelése szerintük messze elmarad a reálistól, mint ahogy a török uralom utáni lakatlan területekre betelepült németek modernizációs hatását sem méltatják kellőképpen a magyar tankönyvek. A náci propagandában s így az oktatásban is különösen fontos a germán múlt. Ennek a régi korszaknak a felelevenítése, egekig magasztalása nem engedhette meg, hogy egy baráti ország tankönyveiben még mindig a hagyományos, sablonos képpel találkozzanak a diákok. A legmagasabbrendű, kultúrateremtő, hősies és dolgos fajról nem szabad olyan értékeléseket adni, mint pl.: „Vendégszerető, harcos és tisztességes nép. Ha éppen nem harcolt vagy vadászott, akkor többnyire tétlenül ült otthonában. Méhsört ivott és kockajátékokat játszott, olyan szenvedéllyel, hogy gyakran legnagyobb értékeit, sőt még szabadságát is kockára tette. A földművelést, állattenyésztést és a ház körüli munkákat az asszonyok és a rabszolgák látták el."27

A könyv következő oldalán a vandálokról a hagyományos, egy romboló, barbár népet bemutató néhány soros, időközben „elavult" leírás is szemet szúrt a lektoroknak.2

8 A törökök kiűzésével járó német kegyetlenkedésekkel kapcsolatos, indulatos megjegyzésekhez hasonlóan a 18. sz-i német betelepítések értékelését is túlságosan ellenségesnek találták. A telepesek által megindított fejlődés helyett sok tankönyv a két nép közötti ellentétekre helyezi a hangsúlyt. „A svábok azok a német telepesek, akik a kormány különböző támogatásainak segítségével felvették a harcot a magyarokkal."2

9

Egy másik helyen Mária Terézia gazdaságpolitikájáról ír tűlságosan kritikusan a tankönyvszerző: „Az ország gyarmati viszonyba került Ausztriával. Gazdasági életünk az akkor elszenvedett károkat a mai napig sem tudta kiheverni. A felsőmagyarországi városok középkori ipara tönkrement, a fej-