Századok – 1997
Figyelő - Molnár Péter: Magyar-német vegyesbizottsági tárgyalások a tankönyvek kölcsönös revíziójáról (1940–1944) II/477
486 MOLNÁR PÉTER letlen mezőgazdaság pedig a rossz években éhínséghez, gazdag időszakokban terményfeleslegekhez vezetett."3 0 Mint az eddigiekből is kiderült, a kritikák döntő része a két nép közös történelmét tárgyaló fejezetekre koncentrált, időnként azonban ettől eltérő esetekre is akadt példa. Az 1943-as találkozóhoz képest meglepően friss, 1939-es sorsdöntő esemény tárgyalását is a fegyverbarátság szellemét gyengítőnek találta a német bizottság: „Hitler képtelen volt békés úton rávenni a lengyeleket a korridor viszszaadására. Ezért — az oroszokkal egyetértésben — 1939 őszén megtámadta Lengyelországot."3 1 Az irodalmi szöveggyűjtemények és a történelemkönyvek mellet a földrajz tankönyvek és az atlaszok képezték a vizsgált anyag harmadik nagy csoportját. Általános kifogás, hogy az utolsó évek politikai változásait nagyon kevés tankönyv tükrözi, sok térkép felett már eljárt az idő. A magyar tankönyvekben túlnyomórészt a történeti Magyarországot ábrázolják. A Trianon utáni Magyarország feltüntetésével jószerivel csak a világháborút lezáró békék igazságtalanságának kiemelése, a tananyagnak a revíziós politika szolgálatába állítása a cél. Többnyire ezek a politikai jelentőséggel is bíró térképek adják a felülvizsgálandó tankönyvekről készült német lista anyagát. A korábbiakhoz képest itt a megjegyzések hangneme jóval visszafogottabb, hiszen tisztában voltak a revíziós gondolatnak a két világháború közötti Magyarországon játszott szerepével. Határozott elutasítással akkor találkozunk, amikor Burgenland is elrabolt és visszakövetelendő területként tűnik fel egy tankönyv lapjain. „A mai Ausztria a világháború után a részeire esett osztrák császárság németek által lakott területeiből és a tőlünk elrabolt, nekik juttatott Nyugat-Magyarországból jött létre."3 2 A megjegyzések egy másik, kisebb csoportját azok a megállapítások képezik, melyek nem tükrözik kellőképp Németország megváltozott hatalmi helyzetét, a világpolitikában játszott irányító szerepét vagy éppen méltánytalanul visszafogottan nyilatkoznak arról. „A nagyhatalmakhoz tartoznak: Itália, Franciaország, Anglia, USA, Japán. A nagy országokhoz: Kína, Németország."3 3 „Bizonyos európai nyelveket más népek is tanulnak, hogy könnyebben boldoguljanak a gazdasági életben. Ilyen nyelvek az angol, a spanyol, a portugál, a francia és az orosz. Szintén sokan beszélnek németül és törökül."3 4 1943-ban, a német faj felsőbbrendűségét és kultúrateremtő képességét hirdető ideológia alapján állva az a kétes értékű elismerés is elfogadhatatlan volt, amit egy felsőkereskedelmi iskola tankönyvében olvashattak: „A német a művelt népek közé tartozik. Műveltsége nem eredeti, mint az angoloké, franciáké vagy az olaszoké, mégis sokat tanultak ezektől és mindezt széles néprétegek között, sőt Kelet felé még határaikon túl is terjesztették."3 5 A jegyzékek kölcsönös cseréje, az irányelvek megtárgyalása és a jövőbeli rendszeres találkozók megrendezése melletti közös akarat kinyilvánítása után lezárult a tárgyalás. Elhatározták, hogy az irányelveket, a gondos figyelembevétel céljából, mindkét fél könyvbírálóinak, tankönyvszerzőinek és kiadóinak át kell nyújtani. A német részről előadott kifogások közül 16 mellőzhető volt, mert a magyar csoport közlése szerint a szóban forgó könyvek gyakorlati használata már megszűnt vagy közvetlenül megszűnés előtt áll. A tankönyvek olyan részleteire
