Századok – 1997
Figyelő - Molnár Péter: Magyar-német vegyesbizottsági tárgyalások a tankönyvek kölcsönös revíziójáról (1940–1944) II/477
484 MOLNÁR PÉTER írta a forradalmi és nemzeti himnusszá (sic!) vált költeményét „Talpra magyar, Hí a haza...". Idegenként harcolt a szlovák Kossuth alatt a magyarok erdélyi uralmáért. Idegen földön esett el a segesvári csatában... Ok — az erdélyi szászok — sem a nemesek és fejedelmek, sem a két szomszéd nép valamelyike ellen nem harcoltak valamilyen bizonytalan hatalom megszerzése érdekében. Szemük előtt a törökök kiszorításának és a felszabadított területek újjáépítésének közös délkelet-európai feladata lebegett, melynek megvalósítását, sok millió ember szerencsétlenségére, az elvakult magyar sovinizmus hiúsította meg."2 2 A német fél szintén kifejtette sajátos alapelveit a magyar tankönyvek felülvizsgálatával kapcsolatban. Leszögezték, hogy a német történelmet és kultúrát •— különösen a német tanítási nyelvű iskolákban — a Nagynémet Birodalom jelentőségének és a népcsoportra vonatkozó bécsi egyezmény szellemének megfelelő módon kell tárgyalni. 1. Zsidó írók és német emigránsok költeményeit és prózai szemelvényeit minden tankönyvből el kell távolítani. Ennek értelmében törölni kell a német tankönyvekből Heine verseit, ill. a vele kapcsolatos olvasmányokat. A német lektorok meglepődve tapasztalták, hogy Lessing drámája, a „Bölcs Náthán" még egy 1940-ben megjelent tankönyvben is az író legjelentősebb műveként kerül bemutatásra. Szemet szúrt az a szövegrészlet is, ahol valóságos „dicshimnuszt zengenek a zsidóságról". „Egy debreceni kereskedő, aki a bukott szabadságharc után kénytelen volt Kossuth bankóit elégetni és ezzel teljesen nincstelenné vált, sok segítséget kapott egy jólelkű zsidó családtól, Goldbergeréktől, akik árut szállítottak neki és hosszú távú hiteleket biztosítottak a számára."23 2. A kurucdalok közül csak olyanok vétessenek fel a tankönyvekbe, amelyek nem tartalmaznak a németséget sértő részleteket. Ugyanez érvényes a kuruc küzdelmeket tárgyaló prózai szemelvényekre is. Az alábbi idézet jól jellemzi a német kifogásokat: „Ne higgy magyar a németnek S pecsétet üt olyat rajta akármivel hitegetnek Mint a holdnak karimája Mert ha ad is nagy levelet Nincsen abban semmi vir-Mint a kerek köpönyeged tus Verje meg a Jézus Krisztus!"2 4 3. A magyarországi német telepítés tárgyalásában jusson kifejezésre, hogy abban a bécsi udvarnak a kornak megfelelő népesedési politikájáról volt szó. Méltatni kell itt a német telepítésnek Magyarország fejlődésében mutatkozó pozitív teljesítményeit. Sok kifogás arra vonatkozott, hogy a könyvek nem emelik ki, sőt eltorzítják a németek 17. sz. végi harcainak felszabadító jellegét. A „Buda visszahódítása" című novella, pl. azt a benyomást kelti, mintha a vár megszerzése elsősorban a magyar Petneházynak lett volna köszönhető, háttérbe szorítva ezzel természetesen a császári csapatok szerepét.2 5 A német cenzorok azt a beállítást is túlzónak találják, miszerint Magyarország feláldozta volna magát a török elleni küzdelmekben Európáért.
