Századok – 1997
Figyelő - Molnár Péter: Magyar-német vegyesbizottsági tárgyalások a tankönyvek kölcsönös revíziójáról (1940–1944) II/477
MAGYAR-NÉMET TANKÖNYV-VITA 1940-1944 4 83 előforduló vers, a „Schwabenlied", Adam-Müller Guttenbrunn költeménye. Mai szemmel nézve nem is érthető egészen, hogy mi váltott ki ekkora felháborodást a magyar lektorok körében.17 Az említett szerző amúgy is szálka volt a magyarok szemében, „Der grosse Schwabenzug" címú kötetéből jó néhány, a magyarokról lekicsinylően, sértően tudósító novella került be különböző német olvasókönyvekbe. („Kartoffeln nach Ungarn", „Ein auslandsdeutscher Lehrer", „Schwaben siedeln in Ungarn") A „Die Helden von Karlsdorf' című írásban a következőképpen mutatja be a németeket körülvevő (magyar) környezetet: „Az ázsiai lustaság és semmittevés közepette attól kellett félniük, hogy maguk is elsüllyednek ebben a mocsárban." Végül abban állapodtak meg, hogy a vers — mint bármilyen más, a magyarországi németség küzdelmeit (Volkstumskampf) ábrázoló prózai vagy lírai alkotás — csak olyan bevezetővel jelenhet meg, melyben világosan kifejtik, hogy az 1940-es bécsi szerződésben már egyértelműen tisztázták a hazai németség jogi helyzetét. Elfogadhatatlan az a beállítás, miszerint a németek kiűzték a törököket és civilizálták az országot, ma pedig a magyarok elnyomnak minden nemzetiséget, beleértve a németeket is. Feltétlenül átírandók vagy törlendők az olyan, az Osztrák-Magyar Monarchiával kapcsolatos kitételek, mint: „A birodalom hozzájuk tartozó részén a magyarok könyörtelenül elnyomtak minden más népet, németeket, románokat, szlovákokat és horvátokat...Erőszakkal irtották ki a német iskolákat...Tervszerűen szorították vissza a németséget...Mindenekelőtt a magyar és a cseh politika volt a legkíméletlenebb, ennek ellenére a német népcsoport tekinthető az egyetlen államalkotó elemnek."1 8 Korábban utaltunk már arra, hogy a németek az aktuális ellentétek egyik forrását a magyar revíziós politikában, a történelmi határok visszaállításának igénylésében látták. A legkényesebb terület ebben a tekintetben Burgenland, melynek Magyarországhoz csatolása német részről természetesen fel sem merült. Sőt, ami Sopront és környékét illeti, több tankönyv és tudományos munka szerint a németeket érintette hátrányosan a trianoni békeszerződés, érthető felháborodást váltva ki ezzel a magyar olvasók körében. „Magyarország mindazonáltal elérte, hogy Sopronról, Burgenland központjáról és néhány környékbeli faluról népszavazás döntsön. Minderre az antant felügyelete alatt 1921. november 14-én jól bevált magyar hagyományok szerint került sor, vagyis a lakosság szégyenteljes jogfosztása és kíméletlen terrorizálása közepette, ami természetesen meghozta a magyarok számára kívánatos többséget."1 9 Sok tankönyv értékeli hasonlóan a népszavazást, nem egy a térképeken is német veszteségként ábrázolja Odenburgot (Sopron) és környékét.2 0 Szintén a magyar érzékenységet sérti, ha valahol Kárpátalja helyett Kárpát-Ukrajna olvasható, ez sem történetileg, sem földrajzilag nem indokolható, egyszerűen az ukrán propaganda találmánya.2 1 Végül a szakkönyvek közül is említünk egyet, mely magyarellenessége és történetietlen állításai révén szintén rákerült a magyar bizottság listájára. Andreas Matthiae: „Erdély" címú munkájában a következő módon mutatja be az 1848-as szabadságharcot: „A délszláv Petrovics — magyarosított nevén Petőfy (sic!), a legnagyobbra tartott magyar lírikus és forradalmi költő — Segesvárott
