Századok – 1997

Figyelő - Molnár Péter: Magyar-német vegyesbizottsági tárgyalások a tankönyvek kölcsönös revíziójáról (1940–1944) II/477

482 MOLNÁR PÉTER A felkért szakértők szerint az eltorzított kép kialakulásának oka nem a leírt, hanem főképp az elhallgatott tényeken alapul. Nem számolnak be arról, hogy a magyarok gyorsan beilleszkedtek és nagyhatalommá váltak, felfogták a besenyő, kun, tatár betöréseket, a 14. század közepétől 150 éven át elhárították a török veszélyt, az erdélyi fejedelemség a legnagyobb török terjeszkedés időszakában is meg tudta őrizni kultúráját. Az sem derül ki ezekből a tankönyvi leckékből, hogy a magyarság mennyire hűséges volt a németség által képviselt európai ideálokhoz, nem hangsúlyozzák kellően sem a német-magyar fegyverbarátság jelentőségét, sem azokat a kulturális teljesítményeket, pl. a vallásszabadság érdekében kifejtett tevékenységünket, melyek német szempontból is lényegesek. Különösen lekicsinylők azok a megállapítások, melyekben minden pozitívumot, fejlődést jelentő változást az országba települt németeknek tulajdonítanak. A kifogásokat alátámasztó tankönyvi idézetgyűjteményből itt csak néhányat említünk: „... szinte minden magyar várost németek alapítottak. A középkorban alig volt Magyarországon olyan városi település, melynek lakói döntően vagy teljes egészében ne németek lettek volna. Az évek során közülük nagyon sokan elmagyarosodtak."1

1 „A Duna jobb partján fekvő városok kivétel nélkül német alapításúak."1

2 A tudományos kutatások eredményeit is figyelmen kívül hagyva közvetve magát a honfoglalást kérdőjelezik meg a következő kijelentések: „Ez a föld — Magyarország— nagy részben ősi germán-német kultúrtalaj és már nagyon régóta németek által lakott."1

3

vagy „A frissen szerzett keleti területeken Pécsett alapították a harmadik német egyetemet."1

4 A német befolyás hangsúlyozása időnként meglepő túlzásokhoz vezetett. Az alábbi részlet szerint a németnek a magyar nyelvre gyakorolt hatása is túlbecsülhetetlen: „A magyarban is számtalan német szó található, pl.: Föld, Schur (Scheuer), Pomp (Pumpe), Perekmester (Bergmeister), Erz, Tischler, Hering, Flaster, Bruderschaft." (A dőlten szedett szavak a magyarban természetesen nem használatosak)15 A kölcsönösen elfogadott okmány szerint a magyar népnek a világháború folyamán tanúsított teljesítményét is méltatni kell. Lényeges, hogy az „österreichisches Heer" (osztrák hadsereg) és Osterreich fogalmak helyett a történelemkönyvekben az „Österreich-ungarisches Heer" és „Österreich-Ungarn" megjelölést kell használni. Helytelen pl., hogy az alábbi szövegrészletben említés sem történik a magyar csapatok helytállásáról: „Nagy ütközetek zajlottak a világháborúban Hermannstadtnál (Nagyszeben) és Kronstadtnál (Brassó). A túlerő ellenére mindkét ütközetből a német és osztrák csapatok kerültek ki győztesen. A legvadabb hóviharban havas hegycsúcsok és szűk szorosok között üldözték a németek és az osztrákok még Bukaresten túl is a románokat.16 A sok vitás történelmi kérdés között legnagyobb hangsúllyal a német nemzetiség magyarországi helyzete szerepelt. Itt nem egyszerűen régi dolgok elboronálásáról, a múltnak a jelen követelményeihez történő átírásáról volt szó, hanem aktuális, feszítő problémákról is. Tipikus példa erre a magyarok által javításra vagy törlésre javasolt szövegrészletek gyűjteményében alighanem leggyakrabban