Századok – 1997
Figyelő - Molnár Péter: Magyar-német vegyesbizottsági tárgyalások a tankönyvek kölcsönös revíziójáról (1940–1944) II/477
MAGYAR-NÉMET TANKÖNYV-VITA 1940-1944 4 83 A tárgyalások a magyar, ill. a német jegyzéken alapultak, a kölcsönös tankönyvrevízió történetében ezt a megbeszélést előzte meg a legkomolyabb szakmai előkészítés. A magyar jegyzék a REM által az Országos Közoktatási Tanácshoz eljuttatott 233 német tankönyv értékelésén, míg a német kisebb számú, önkényesen kiválogatott magyar tankönyv ideiglenes átvizsgálásán alapult. A magyar minisztérium által átnyújtott gyűjtemény ellenőrzésére még nem volt idejük. A két fél megegyezett arról, hogy a tankönyvcserét teljessé teszik és mindkét részről folyamatosan kiegészítik. Eddig csak az iskolai olvasókönyveket, történelem és földrajzkönyveket vizsgálták, de idővel ezt a munkát ki kell terjeszteni más tanulmányi területekre is, és egyúttal ki kell dolgozni a tankönyvbírálók munkáját meghatározó általános irányelveket is. Az irányelvek A tankönyvek átvizsgálására vonatkozó legfontosabb irányelvek a következők: 1. Meg kell állapítani, vajon a magyar, ill. a német nép, annak országa és története a két nép baráti kapcsolatainak megfelelő tárgyalásban részesül-e. E tekintetben abból kell kiindulni, hogy minden népnek joga van „népileg meghatározott saját történeti felfogásra", amely különleges teljesítményeit és lényének maradandó értékeit tankönyveinek fejtegetéseiben előtérbe helyezi. 2. A másik nép teljesítményeinek jelentőségét mind a saját nép történeti és kulturális fejlődése szempontjából, mind pedig általában az európai művelődés kereteiben, nem szabad kisebbíteni, hanem történetileg igazolt értékének megfelelően kell bemutatni. 3. Olyan előadást, ábrázolást és térképeket, amelyek a történeti igazságnak nem felelnek meg vagy amelyek a másik nép politikai és erkölcsi magatartását és ténykedését a múltban és jelenben lekicsinylő, a másik fél nemzeti büszkeségét és jogos önérzetét sértő formában mutatják be, kifogásolni kell. 4. Olyan helyneveket, amelyeknek mind a magyar, mind pedig a német nyelvben általánosan használatos megjelölésük van, annak az országnak a nyelvén lehet megnevezni, amelyiknek iskoláiban a tankönyvet használják. Abban az esetben, ha földrajzi ábrázolások és felsorolások a helyneveket mindkét nyelven közlik, ezt az alapelvet következetesen kell végrehajtani. A különleges irányelvek megfogalmazása során mindkét fél rámutatott azokra a történeti eseményekre, a közös történelem kényes pontjaira, melyek tárgyalását a másik ország tankönyveiben különösen szerencsétlennek, félrevezetőnek vagy egyenesen sértőnek tartotta. A magyar küldöttség felhívta a figyelmet arra, hogy a német tankönyvek alapvetően hibás képet közvetítenek a magyarokról. Hosszan taglalják a kalandozó magyarok Európa kultúrnépeit rettegésben tartó rémtetteit, majd a németeknek köszönhető elbukását, de nem említik gyors betagolódásunkat a kontinentális rendbe. „A német tankönyvekben a magyar történelmet és kultúrát, valamint a magyar nép részvételét Európa megvédésében a keletről jövő betörések ellen a magyar-német barátságnak megfelelő szellemben kell tárgyalni."1 0
