Századok – 1997
Tanulmányok - Zeidler Miklós: A Magyar Revíziós Liga. Trianontól Rothermere-ig II/303
A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA 349 124 Ilyen volt Szegedy-Maszák Aladár, a Politikai Osztály helyettes vezetője és az alá beosztott Csopey Dénes, valamint Zilahy-Sebess Jenő és Újpétery Elemér, a Sajtó- és Kulturális Osztály tisztviselői. Nem tudni azonban, hogy a Ligával való együttműködésük pontosan miben állott. Ugyancsak bizalmas, de más természetű diplomáciai misszióval bízták meg a Liga egykori ügyvezető alelnökét, Eckhardt Tibort, aki 1941 elején az Egyesült Államokba utazott azzal a szándékkal, hogy ott egy emigráns szervezetet hozzon létre, mely esetleg emigráns kormány csírája is lehet. A bizonyos demokratikus változások szükségét és az egyes államokban élő népek jogegyenlőségét is hirdető Eckhardt űgy vélte, hogy a „megbukott nemzeti kisebbségi védelem helyébe a Duna-völgyébe a területi autonómiák rendszerét kell vegyes nyelvterületeken kifejleszteni", ám ezt nyomban kiegészítette azzal, hogy az összes „népcsoportnak az önkormányzat olyan foka juttatandó, amely számbeli és értelmi súlyának megfelel". A nyugati hatalmak — már csak a Habsburg Ottóval fenntartott nexusa miatt is — bizalmatlanok voltak Eckhardttal szemben s élesen bírálták őt a csehszlovák, a jugoszláv és a baloldali magyar emigráns körök is. Gellért i. m. 366. és 444., Juhász i. m. 248., 293-294 és 328-329. (Idézetek a 329. oldalról.) SzentJványi Domokos: A magyar függetlenségi mozgalom igaz története. (Kézirat. Ráday Levéltár C/80. 2. doboz.) 125-126. és 168. Újpétery Elemér: Végállomás Lisszabon. Hét év a magyar királyi külügy szolgálatában. Budapest, Magvető, 1987. 183. és 191. 125 Újpétery i. m. 183. és 197. SzentJványi i. m. 125-126. és 168. Tamás i. m. 53-68. Tamás szerint azért éppen Lisszabonba küldték az első képviselőt, mert itt volt a titkos diplomácia fellegvára s mert a csehszlovák és a román propaganda is itt létesítette „közép-európai központját". Uo. 9., 22. és 60. Egy történeti interjúban az is elhangzott, hogy dr. Váli Ferenc jogász, az egyik isztambuli ügynök szintén a Magyar Revíziós Liga kiküldöttje volt. Ld. Bokor i. m. 43. 126 Újpétery i. m. 191. és 212. Kállay Miklós: Magyarország miniszterelnöke voltam 1942-1944. Egy nemzet küzdelme a második világháborúban. Budapest, Európa-História, 1991. II. 77. 127 Zbygniew Kosciuszko, az utolsó budapesti követségi sajtóattasé, a lengyel összeomlás után a budapesti Wieci Polskié főszerkesztője, a Revíziós Liga fedezete mellett tartott kapcsolatot a magyarországi lengyel ellenállás és a londoni központ között. Egy lengyel tisztekből álló hírszerző csoport jelentéseinek nagy része az ő és a Liga révén Portugálián át jutott el Londonba. Az információk a magyar diplomáciai futárpostával küldött lezárt csomagban jutottak el a lisszaboni követségre, majd Tamás közbejöttével, továbbra is felbontatlanul, Jan Kowalewski ezredeshez, a lengyel emigráns kormány lisszaboni megbízottjához, aki továbbította azokat Londonba. Szegedy-Maszák i. m. II. 118-119. Tamás i. m. 59. Újpétery i. m. 215. 128 Bajcsy-Zsilinszky Endre a Képviselőház kisgazdapárti tagja, Fali Endre a párt képviselőjelöltje volt és a Liga környékén többen is közel kerültek a népi mozgalomhoz. Tamás i. m. 94-101. E magyar-lengyel vonal Tamás szerint hozzátartozott a Londonban székelő ún. „Continental Action" Special Service-hez, ennek tevékenységéről viszont nincs bővebb információ. 129 Honti i. m.3-5. és Honti levele ismeretlenhez. 1943. február 13. Fond 1/1474. 13631. sz. Rubletzkynek a Magyar Revíziós Ligában végzett tevékenységére ld. Talpassy Tibor: A holtak visszajárnak. Budapest, Magvető, 1971. 363-370. és Uő: A reggel még várat magára. Budapest, Gondolat, 1981. 232-233. és 275. 130 Honti i. m. 15-17. Honti és Szokolin megbeszéléseiről beszámol még Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre külpolitikai nézeteinek alakulása. Budapest, Akadémiai, 1979. 153. Vö. Szegedy-Maszák i. m. II. 346-347. 131 Honti i. m. 3. Ez az irányzat szerinte csak Eckhardton keresztül állt kapcsolatban a szövetségesekkel. Ld. Bajcsy-Zsilinszky fogalmazványa. (1/15.) OSzKK Fond 28/50 sz. Honti úgy vélte, ebben a helyzetben hasznos volna valamilyen diszkrét összeköttetést létesíteni a Kisgazdapárt és a szövetséges tényezők között azért is, nehogy a baloldali emigránsok kerüljenek nyeregbe. Honti levele ismeretlenhez. Genf, 1943. december 24. Uo. 137. sz. 132 Honti i. m. 35-37., 49., 62-85. és 152. Bajcsy-Zsilinszkynek a R. W. Seton-Watson: Transylvania: A Key-Problem (Oxford, 1943) c. művének ellensúlyozására is szánt könyve, mely Erdély Magyarországhoz csatolását és négy — két román, egy-egy magyar és szász — kantonális mintára megszervezett bánságra tagolását javasolta, jobbító szándékkal íródott, de szintén a régi — nyugati részről korábban is kevés megértéssel fogadott — argumentumokat sorakoztatta fel. Románia iránt ugyanekkor valóban szinte osztatlan ellenszenv nyilvánult meg az angolszászok körében, ez azonban még nem jelentette automatikusan a magyar érvek elfogadását. Ld. Bajcsy-Zsilinszky Endre: Erdély múltja és jövője. (Fordította Göncz Árpád. Az utószót és a jegyzeteket írta Vigh Károly.)
