Századok – 1997

Tanulmányok - Zeidler Miklós: A Magyar Revíziós Liga. Trianontól Rothermere-ig II/303

332 ZEIDLER MIKLÓS vetítőként segítette a londoni lengyel emigráns kormány munkáját is.12 7 A magyar fél ettől a gesztustól azt várta, hogy a brit kormánnyal jó viszonyban álló lengyel emigráció támogatásával bizonyíthatja külpolitikai önállóságát és jóindulatát az angolszász hatalmak irányában. 1942 közepén ez ügyben kedvező visszajelzés ér­kezett Londonból, de ez nem ment tül azon, hogy Tamással mint a Liga és a hozzá tartozó ellenzéki politikai személyiségek megbízottjával hírszerzői szinten kapcsolatba léptek. Néhány hónap mülva megállapodtak abban, hogy, mivel Nagy-Britannia számára a Kállay-kormány még mindig nem számított tárgyalóképes­nek, az előkészületeket két körben teszik meg: „Wodianer biztosítja a hivatalos vonal működését, reámhárul [Tamásra! a kapcsolat fenntartása Bajcsy-Zsilinszky­vel és a Revíziós Liga csoportjával."12 8 Semmilyen nyoma sincs azonban annak, hogy Tamás missziója kézzelfogható eredményt ért volna el az angolszász hatal­makkal kiépítendő kapcsolatok terén. Honti Ferenc, a Liga hajdani párizsi titkára 1943 márciusában a genfi fő­konzulátushoz nyert beosztást sajtó- és propaganda hatáskörben. Megüresedő franciaországi helyére Rubletzky Gézát szemelték ki — aki 1939 végéig Párizsban tanult, majd hazatérése után a Ligánál dolgozott —, ő azonban végül Budapesten maradt, így a francia iroda alighanem szüneteltette működését.12 9 Hontinak nem volt könnyű dolga. Algol partnert nem talált Genfben, mert — mint írta — Nagy-Britannia Magyarországot „a saját hatalmi övezetén kívülálló országnak tekinti s legfeljebb információs szempontból szentel neki némi figyelmet". Az amerikaiak részéről mutatkozott bizonyos érdeklődés, s a New York-i rádiónak Honti szállított is híranyagot a zsidóüldözésekről és a nemzeti ellenállásról, ennél tovább azonban nem jutott. A Szovjetunió sem rendelkezett Svájcban hivatalos képviselettel, Hon­tinak 1943 augusztusában mégis sikerült megbeszélést tartania egy volt szovjet diplomatával, a magyar-orosz közeledésről, aki nyíltan közölte, hogy amennyiben Magyarország a németek oldalán fejezi be a harcot, „a legkedvezőtlenebb elbá­násban fog részesülni". Szokolin volt szovjet népszövetségi főtitkárhelyettes el­mondta, hogy a magyai- csapatoknak a frontról történt visszavonása jó benyomást keltett, a front mögött maradt alakulatokat azonban továbbra is ellenségnek te­kintik. Javasolta, hogy, bármily kockázatos is, Magyarországnak szakítania kell a németekkel és fel kell hagynia a szövetségesek elleni propagandával. A békeren­dezésről szólva megjegyezte, hogy alapvetően a nemzetiségi elvet fogják érvénye­síteni - gazdasági szempontok figyelembevételével. Kárpátalja hovatartozását a Szovjetunió biztonságpolitikai megfontolásai döntik el, ám a független Erdély megteremtésére jó esély van.130 Honti hazautazott, hogy a Külügyminisztérium­ban beszámoljon e megbeszélésről, ám azt a választ kapta, hogy „a kormány nem bocsátkozhatik bizalmas jellegű tárgyalásokba sem Oroszországgal". Honti 1943 szeptemberi budapesti látogatásakor tartott megbeszélések után elvállalta a Kis­gazdapárt svájci képviseletét.13 1 Ilyenformán tevékenysége a háború utáni demok­ratikus politikai berendezkedést ígérő propagandára is kiterjedt. Ennek keretében 1944 márciusában Genfben sikerült megjelentetnie Bajcsy-Zsilinszky Endre Transylvania с. könyvét, Herczeg Ferenc előszavával, majd augusztus végén ki­adta — később a sajtóban és itthon is terjesztette — Emlékirat Magyarország és a kis keleteurópai országok helyzetéről az Egyesült Nemzetek győzelme után c.

Next

/
Oldalképek
Tartalom