Századok – 1997
Tanulmányok - Zeidler Miklós: A Magyar Revíziós Liga. Trianontól Rothermere-ig II/303
A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA 333 füzetét, amelyben lényegében a demokratikus belső és nemzetközi átalakulás alapelveit foglalta össze. Honti ekkor már nem állt a konzulátus szolgálatában, mivel a Sztójay-kormány megalakulása után kilépett a szolgálatból. Diplomáciai futárokat többé nem vehetett igénybe, így nemigen tudott kapcsolatot tartani a Ligával sem. Hogy propagandáját eredményesebbé tagye, kapcsolatot keresett az emigráns baloldallal is: 1944 júniusában felvette a kapcsolatot a svájci Magyar Nemzeti Függetlenségi Fronttal, válaszként azonban csak barátságtalan gesztusokat kapott s mire a több hónapos ellenségeskedés véget ért, már hivatalba lépett az ideiglenes kormány.132 Nagyobb várakozások fűződtek Gellért Andor küldetéséhez. Gellért, a Revíziós Liga berlini megbízottja 1942 májusi svédországi útja során megtudta, hogy a Berlinből távozni kényszerülő amerikai követség tagjait, akikkel korábban szoros barátságba került, Stockholmba helyezik. Nem sokkal később Gellért Budapesten beszámolt terveiről. Ötletét, hogy a jelentőségét vesztett berlini irodából maga is Stockholmba költözik át, a Külügyminisztérium minden illetékes osztályán kedvezően fogadták. (Svédországban mint semleges államban a nagyobb mozgásszabadság, a diplomáciai állomáshelyek nagy száma miatt kedvezőbbnek tűntek a feltételek a kapcsolatteremtésre.) Gellértet hamarosan be is mutatták a miniszterelnöknek, majd Bethlennek. E találkozók arra szolgáltak, hogy Gellért tervezett szeptemberi indulásáig megállapítsák feladatkörét és megfogalmazzák a szövetségesekhez Stockholmban eljuttatandó javaslatokat, kidolgozzák a vállalkozás egész stratégiáját.13 3 Gellért Andor 1943. szeptemberében érkezett Stockholmba s azonnal érintkezésbe lépett az amerikai követséggel, ahol Francis Cunningham követségi titkárt bízták meg a vele való kapcsolattartással. A brit képviselettel Böhm Vilmos révén tartott kapcsolatot, aki már évek óta a követség hírszerző feladatokat is ellátó sajtófigyelő szolgálatának magyar referense volt. A megbeszélések nem csupán a fegyverszünetről folytak. Gellért —- a diplomáciai kapcsolatok megszakadása és a hadiállapot ellenére — két éven át közvetve állandó dialógust folytatott a nyugati hatalmak képviselőivel, melynek során rendszeresen tájékoztatta őket a magyarországi helyzetről, a kormány politikájáról. E sajátos tájékoztató szolgálat feladata végső soron az volt, hogy a nyugati nagyhatalmakat a Magyarország által nagyon várt balkáni partraszállás szükségességéről meggyőzze és kipuhatolja, kikkel vagy milyen magyar körökkel volnának hajlandók a tényleges fegyverszüneti tárgyalásokat megkezdeni. 1942 november közepén Gellért átadta Cunninghamnek az Ullein-Reviczkytől érkezett javaslatot: 1. ha angolszász csapatok érkeznek a magyar határra, a magyar csapatok nem tanúsítanak ellenállást, 2. Magyarország nem fokozza a németekkel való együttműködést, s nem teljesíti a további követeléseiket, 3. Magyarország fokozatosan csökkenti a szovjet hadszíntéren levő alakulatainak létszámát.134 Gellért ugyanekkor, a kormány nem kis elkeseredésére, azt jelentette, hogy a szövetségesek részéről hivatalos tényezőktől is egyre többet hallani: az Atlanti Chartát már túlhaladta az idő. Ez annyit jelentett, hogy nem csak a demokratikus alapelveket, hanem az egyes országok háborús magatartását is számításba fogják venni a béketárgyalásokon, ez pedig egyenlő volt azzal, hogy Magyarországnak le kell mondania északon és délen megszerzett te-
