Századok – 1997
Tanulmányok - Zeidler Miklós: A Magyar Revíziós Liga. Trianontól Rothermere-ig II/303
330 ZEIDLER MIKLÓS chokba is bekerült, adományaiból diákok és szegények ezrei részesültek. Versek, ódák, dalok, drámák tömegét írták hozzá, a vele foglalkozó újságcikkek megszámlálhatatlanok. Az általa ajándékozott szobrok — Rákosi Jenő és a Magyar Fájdalom szobra — évtizedekig ott voltak Budapest közterein s a Szabó Ervin téren ma is áll az a díszkút — valaha a Magyar Igazság kútja —, amelyet egykor a lord profilja és a hozzá intézett köszönő sorok díszítettek: „E kutat hálás magyarok emelték Nagy-Britannia méltó fia, Viscount Rothermere tiszteletére. Az ő betűje megöli a hatalmaskodást, az ő lelke megjeleníti az igazságot."119 1942 elején tragikus hírek érkeztek a Magyar Revíziós Ligához. A bácskai vérengzésről valószínűleg közvetlenül Bajcsy-Zsilinszky Endrétől értesültek, aki ekkor már nem csupán a Danubian Review állandó szerzője, hanem Fali Endre közeli barátja is volt. Herczeg Ferenc — maga is délvidéki ember — számára a megtorló akció súlyos csapást jelentett. Nem csak az események kedvezőtlen visszhangja120 és az ártatlanul elpusztultak sorsa bántotta, hanem az is, hogy Magyarország nem tudta a világ számára bizonyítani: a vádak ellenére képes idegenajkú nemzetiségeinek békés integrálására, korszerű, toleráns kisebbségi politika kialakítására. Hiszen éppen ő volt az, aki Kárpátalja visszacsatolásakor a nemzetiségi autonómia szószólója lett és aki egy évvel korábban a külföldi magyarokhoz intézett rádiószózatában jelentette ki: „magyar katona soha nem emel fegyvert védtelen emberekre." Az Újvidéken és környékén végrehajtott terrorakciót olyan súlyos szégyennek érezte, hogy ki akarta mondatni a Liga feloszlását, ám az elnöki tanács javaslatára a szervezet tovább működött.12 1 Béketapogatózások Ismeretes, hogy a magyar kormánynak az angolszász hatalmaknál kezdeményezett titkos béketapogatózásaiban 1942-1944 között a hivatásos diplomatákon kívül „civilek" is részt vettek. Közöttük persze elsősorban olyanok, akik azelőtt is hivatásszerűen foglalkoztak külpolitikával - újságíróként, tudósítóként vagy éppen a Revíziós Liga alkalmazásában. Erre nem csupán a külpolitikai előképzettség miatt volt szükség, hanem azért is, mert a kormány pontosan tudni akarta, kiket küld a megbeszélésekre. A Liga külföldi titkárai mindkét szempontnak megfeleltek, hiszen a gyakorlatban szereztek bizonyos jártasságot a diplomáciai és hírszerző munkában, tevékenységüket pedig a kormánynak volt alkalma figyelemmel kísérni. Ezek az emberek ráadásul fölényes nyelvismerettel és kiterjedt személyes kapcsolatrendszerrel bírtak még politikusi körökben is. Ahhoz azonban, hogy pontosabban látni lehessen, miképpen kerültek oly közel a hivatalos külpolitika állásaihoz, érdemes visszamenni néhány évet. Gellért Andor, a Magyar Revíziós Liga egykori berlini titkára visszaemlékezése szerint Teleki már 1936-ban hozzáfogott az ún „Belső kör" kiépítéséhez, melynek „feladatát a Délkelet-Európa felé irányuló német törekvések felderítésében s a velük szemben való védekezés megszervezésében jelölte meg".122 A kör tagjait legközelebbi barátai, volt tanítványai, az ifjúsági mozgalmak vezetői, valamint a Revíziós Liga és az Államtudományi Intézet munkatársai közül válogatta ki. Maga Gellért is az Intézetnél dolgozott nyolc évig, mielőtt 1938. január 1-én a Liga berlini titkárságára került. Kormányfővé történt kinevezése után a Minisz-
