Századok – 1997

Tanulmányok - Zeidler Miklós: A Magyar Revíziós Liga. Trianontól Rothermere-ig II/303

A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA 329 románok továbbra is hangoztatták, hogy a történelem során a két nép között húzódó etnikai határt éppen a trianoni szerződésben kijelölt vonal képezte, Szász Zsombor ezzel szemben leszögezte, hogy a „magyar igények Erdéllyel kapcsolatban sosem etnikai, hanem történeti alapon álltak".11

3

A párizsi titkár jelentése szerint a bécsi egyezmény aláírása után „a románok máris megkezdették a propagandát annak kimutatására, hogy a Bécsben elfogadott megoldás a román népre nézve igazságtalan". Ezért Hon ti is cikkeket helyezett el francia lapokban, decemberre azonban el kellett ismernie, hogy képtelen tartani a tempót.11

4

Olaszországban és Németországban még élesebb volt a csata - olyannyira, hogy a hálátlan felek részéről érkező agitáció mérséklésére Rómában úgy döntöttek, egy ideig korlátozzák hasonló cikkek mejelenését.11

5 Jugoszlávia ellen a Revíziós Liga propagandája hagyományosan kevésbé volt erőteljes. Ennek ellenére különös, hogy még 1941 elejére sem jelent meg önálló, a délvidéki területek visszatérését propagáló mű. Igaz, a frissen aláírt örökbarátsági szerződés és a jugoszláv kapcsolatnak ebben az időszakban a magyar külpolitikában betöltött szerepe sem igen tette időszerűvé, hogy revíziós követeléseket fogalmazzanak meg vele szemben. A Liga persze korábban is dolgozott a maga eszközeivel Jugoszlávia felbomlasztásán: miként az ukrán és szlovák nemzetiség elégedetlen köreiben is voltak ügynökei — illetve olyanok, akiknek tevékenysége a Liga céljaival egybevágott —, a horvát emigránsok között is rendelkezett kapcsolatokkal.11

6

Amikor a honvédség pacifikáló csapatai 1941 áprilisában elfoglalták a Délvidék egy részét, a visszaszerzett területen a legnépesebb nemzetiség a magyar volt, részaránya azonban alig haladta meg az egyharmadot. Ismét olyan országrész csatlakozott tehát, amelynek integrálása egyben az állam kisebbségekkel szembeni toleranciájának vizsgája is volt. A bevonulás után a brit diplomácia lényegében leírta Magyarországot, sőt több magyarbarát képviselő is szemrehányást tett Póka-Pivnynek a magyar akció miatt. A titkár beszámolójában közölte: noha „Teleki halála kifejezhetetlen mértékben tompította le az ellenünk zúdulni készülő közvéleményt. ... Bárdossynak nincs jó sajtója; mindenki kifogásolja."117 Időközben, 1940 novemberében meghalt Rothermere. A lord ekkor már bő másfél éve távozott a revízió táborából: Németország prágai bevonulása után levélben tudatta Herczeggel, hogy „mivel az angol kormány most szövetségszerű viszonyban van Romániával, amíg ez a szövetség fennáll, nem támogathatom tovább Magyarországot a propaganda terén".11

8

(Komoly revíziós propagandáról Nagy-Britanniában ekkortól szó sem lehetett, s utóbb a Danubian Review angliai terjesztéséről is le kellett mondani.) A lord halálával a Liga egyik életre hívója távozott. Viszonyuk sohasem volt feszültségektől mentes, s ezért mindenekelőtt Rothermere végtelen hiúságát lehet okolni, ami nemegyszer kényelmetlen helyzetet idézett elő. Kétségtelen azonban, hogy a Rothermere-epizód bizonyos előnyöket is hozott Magyarországnak. Az általa küldött adományok összege félmillió pengő körű 1 járt és tagadhatatlan, hogy — mégoly kétes színvonalú és fogadtatású — kampánya segített ráirányítani a figyelmet a magyar revízió ügyére. Rothermere emléke mindenesetre számos formában fennmaradt. Utcák, ligetek, kertek, telepek viselték a nevét — még egy tenisz vándordíj is —, a róla készült nyomatokat sokan megvásárolták, díszdoktori címei és kitüntetése révén az almana-