Századok – 1997

Tanulmányok - Zeidler Miklós: A Magyar Revíziós Liga. Trianontól Rothermere-ig II/303

326 ZEIDLER MIKLÓS tőleg az övéhez hasonló pompás fogadtatásban részesült. A lakomák és a díszpolgárrá avatások között több szabadtéri szónoklatban nyugtatta meg hallgatóságát a trianoni béke revíziójának kilátástalanságáról.10

1 Időközben más háborúvesztes országokban is alakultak revíziós szervezetek — 1930-ban Ausztriában, később Bulgáriában és valószínűleg Németországban is —, ezek tevékenysége azonban nem ismert. A 18. századi tudós szerzetesről, Paiszi atyáról elnevezett bolgár szervezet valószínűleg kapcsolatot tartott a Magyar Revíziós Ligával. Erre vall, hogy Herczeg 1931 májusában részt vett a neuilly-i békeszerződés elleni szófiai tömegdemonstráción, az Otyec Paiszi bolgár nemzeti tömegszervezet tiktára pedig 1936-ban a Liga vendégeként Budapesten járt.10

2 A Román Revízióellenes Liga (Liga Antirevizionistá Romána) 1934. január 8-án újra megalakult. A tiszteletbeli elnökök sorában orthodox főpapok és számos politikus szerepelt, köztük Octavian Goga, Juliu Maniu és Alexandru Vaida-Voevod. A Liga hamarosan körlevélben szólította fel az állami hivatalok, közintézmények, iskolák és ipari vállalatok dolgozóit a csatlakozásra, ami a nemzetiségek számára ugyan nem volt kötelező, de a Liga tagsági díját a magyar közalkalmazottak fizetéséből is levonták. A Revízióellenes Liga alapszabályában lefektetett cél a nemzet méltósága elleni támadásokkal szembeni „szolidaritási és ellenállási érzelmek" fejlesztése, erőteljes revízióellenes külföldi békepropaganda szervezése, a szövetséges népekkel fenntartott baráti kapcsolatok erősítése és a nemzeti önérzet megerősítése volt. Ezenkívül elhatározták, hogy a hazai és a külföldi közvéleményt állandóan informálják a román állam elleni felforgató akciókról s a településeken szervezeteket állítanak fel, nagygyűléseket szerveznek, nyomtatványokat adnak ki és küzdenek a határzónák megerősítéséért. Az évi 12 leit kitevő tagdíj mellett nagyobb adományok elfogadásától sem zárkóztak el. A szervezet élére Stelian Popescu volt igazságügyminiszter került, aki lapját, a közismerten magyarellenes Universu.lt a Revízióellenes Liga hivatalos orgánumává tette. Fontosabb volt ennél a mozgalom külföldre szánt francia nyelvű negyedéves — de nem szigorú rendszerességgel megjelenő — propaganda folyóirata, a bő százoldalas, elegáns küllemű Revue de Transylvanie, mely 1934 májusában indult Kolozsvárott.103 Ettől fogva a magyar revíziós mozgalomnak az eddiginél is nagyobb figyelmet kellett fordítania az ellenpropaganda által termelt irodalom lehetőség szerint azonnali semlegesítésére. Ez nemcsak teljes naprakészséget és rugalmasságot feltételezett — és természetesen szilárd anyagi hátteret —, hanem megkövetelte a könyvek és lapok színvonalának emelését is. A könyvkiadás terén a Liga tett ugyan némi előrelépést — főleg mennyiség tekintetében —, ám a külföldre szánt magyar kiadványok közül továbbra is hiányoztak a hosszú távú nemzeti propagandát kifejtő, igényes idegennyelvű művek. Bethlen 1934 nyarán egy olyan folyóirat megindítását tanácsolta, amely „nem a vulgarizálás és az olcsó érdekkeltés vagy propaganda szolgálatában állna, hanem kizárólag az angolszász nemzetek legműveltebbjeihez szólna: parlamentekhez, egyetemekhez, a gazdasági és társadalmi élet vezetőihez". Mégis közel egy évnek kellett eltelnie, hogy megszülessen az új lap: a Hungarian Quarterly. Mint a lap társaságának alakuló közgyűlésén megállapították, „a felvilágosító munka, amelyet az angolszász népek körében az írott betűvel végeztünk, az elmúlt másfél évtizedben rendkívül fogyatékos, nem