Századok – 1997
Tanulmányok - Zeidler Miklós: A Magyar Revíziós Liga. Trianontól Rothermere-ig II/303
A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA 323 vek, cikkek szemléje, beszámolók a Liga életéből és egy sereg egyéb revíziós vonatkozású hír. Két év múlva a lap már mint a Külügyi Társaság, az Interparlamentáris Unió és a Magyar Revíziós Liga hivatalos lapja jelent meg, főszerkesztője pedig Pékár Gyula, a Liga társelnöke lett, végül 1931 májusától a folyóirat a Liga kizárólagos tulajdonába ment át.8 1 Eleinte sok vád érte a Ligát, mert idegen nyelvű kiadványainak „egyrésze kifejezetten naiv, egyrésze alkalmatlan eredmény elérésére, itt-ott határozottan ártalmas is és csak csekély részben minden tekintetben kifogástalan".8 2 Talán e kritikákból tanulva, belátták, hogy célszerű még propagandaművek esetében is, ha saját nemzetbéli szól az olvasóhoz, s ezért mind gyakrabban külföldiekkel íratták meg e munkákat. Az általánossá váló forgatókönyv szerint a külföldi titkárságok érintkezésbe léptek a szóba jöhető szerzőkkel, akiket a Liga adatgyűjtésre meghívott Magyarországra — tartózkodási költségeiket is fedezte — és lehetővé tette számukra, hogy az utódállamokban is tapasztalatokat szerezzenek. Amikor a vendégek visszatértek Budapestre, a Liga munkatársai részletesen megbeszélték a kidolgozandó anyagot és megjelölték, mely körülmények kidomborítását kérik. A kész kéziratokon a Liga elvégezte a szükséges kiigazításokat, majd a könyveket vagy maga jelentette meg, vagy az író által adatta ki, lehetőség szerint külföldi nyomdában. Utóbbi estben a Liga bizonyos példányszámot is átvett a kiadandó műből. Ezeken túl még némi megtakarítást is el tudott érni, hiszen éppen ezekben az években emelkedett a napirenden levő világpolitikai kérdések közé a Duna-medence ügye is, így a külföldi kiadóknál is volt kereslet az ide vonatkozó tényfeltáró irodalomra.83 (Nem érdektelen itt egy rövid kitérés erejéig bemutatni egy külföldi szerző által jegyzett, az erdélyi kérdésről szóló brosúra történetét. A Dél-Amerikában viszonylagos ismertségnek örvendő chilei történész, Carlos Grez Pérez még 1938 őszén megjelentetett egy Justicia para Hungría c. pamfletet, amelyben a Revíziós Liga propagandaanyagaira támaszkodva rövid és világos formában számolt be a trianoni békeszerződés hatásairól és a magyar revíziós igényekről. Az elkészült kétezer, majd újabb háromezer példány túlnyomó részét Dél-Amerikában terjesztették a helyi konzulátusok segítségével. A megjelenés napjaiban szóba került egy erdélyi tárgyú, hasonló füzet kiadása is, ám a Liga — bizonyára azért, mert ekkoriban teljes anyagi és szellemi eszköztárát a felvidéki területek visszacsatolásáért folytatott propaganda kötötte le — nem tartotta aktuálisnak a tervet. Hamarosan mégis megbízást adott a komótosan dolgozó szerzőnek az anyaggyűjtésre. 1939 augusztusában a Grez első könyvének sikerét irigylő román propagandisták egy évre családostul meghívták vendégségbe az idős történészt, aki azonban ezt elhárította. Budapestről ekkor bizalmasan tudomására hozták, hogy amennyiben új munkájával, a La cuestión de Transilvaniával elkészül, egy illusztris magyar tudományos társaság tagjává fogja választani. A további folyamatos anyagküldés eredményeként a mű kézirata az év utolsó napjaiban meg is született. 1940 tavaszára a Ligában végeztek a lektorálással — a füzetet jónak találták — s igyekeztek előteremteni a háromezer példányban történő kiadás költségeit. Ebben a Külügyminisztérium is segítségükre sietett, maga is megrendelvén további kétezer darabot. A füzetek végül 1940. július 29-én, alaposan elkésve kerültek ki a nyomdából, így a santiagói konzulátus már nem tudta időben postázni
