Századok – 1997
Tanulmányok - Zeidler Miklós: A Magyar Revíziós Liga. Trianontól Rothermere-ig II/303
A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA 315 fiának kivívott már-már királyi fogadtatás, valamint a szellemileg egyre inkább elfáradó Rákosi Jenővel folytatott titokzatos szövetkezése nyomán ráadásul joggal merült fel a gyanú, hogy a lord egyre komolyabban veszi fia magyarországi megkoronázásának lehetőségét.4 3 Félő volt, hogy ezzel nem csupán saját magát teszi nevetségessé — a londoni követ némi malíciával jegyezte meg, hogy Angliában már mindenki „Esmond királyfiról" beszél —, hanem a revíziós mozgalmat is veszélybe sodoija.44 Mindezek a fejlemények, valamint a Magyar Revíziós Ligának a kormány fiókszervezeteként való működésére vonatkozó, a lordtól és Rákositól érkező közvetett vádak 1929 elején lemondásra indították Herczeget. Az irányítást ügyvezető elnökként Vermes Béla vette át s Herczeg csak hosszas rábeszélés és az elnökség teljes támogatása mellett volt hajlandó visszatérni. Ezt nyilván megkönnyítette, hogy Rákosi időközben meghalt s Rothermere is visszavonta szavait.45 Herczeg április elején békejobbot nyújtott a lordnak s a már említett ülésen bejelentette, visszatér az elnöki székbe. A belső feladatok közül a legfontosabbnak az egység megteremtését ítélte. Mint mondta: „A revízió legyen az a magasan fekvő, tisztult atmoszférájú hegycsúcs, ahová nem hatol föl a politikai- és társadalmi-harcok által fölvert por és lárma, ahol minden magyar ember, legyen bármilyen világnézeti-, politikai- vagy vallásos meggyőződése, kezet nyújthat egymásnak. ... a revízió ügyét nem szolgálhatjuk mint liberálisok vagy konzervatívok, nem mint legitimisták vagy köztársaságiak, hanem csakis mint magyarok."4® Ennek értelmében a Revíziós Liga 1929 tavaszán megpróbálta ügyének megnyerni a Szociáldemokrata Pártot. A pártvezetőség azonban csatlakozásának előfeltételéül a Revíziós Ligának az ország demokratizálásáért való síkraszállását jelölte meg, amit viszont a másik oldalról azzal hárítottak el, hogy noha a demokratikus reformok az ország javára válnának, a Liga nem folytathat pártpolitikai tevékenységet.4 7 A vita, melyet mindkét fél részéről hátsó gondolatok tápláltak, még a Képviselőházban is egész májusban tartott. Egyfelől a kormány, és bizonyos mértékig a Liga is, nemzetellenes magatartásnak kiáltotta ki a szociáldemokrácia tartózkodását, másfelől az SzDP saját jogbővítő elképzeléseinek hangoztatása érdekében akarta kijátszani a revízió kártyáját, s felszólalások, interpellációk és határozati javaslatok formájában újra és újra összekapcsolta a két kérdést.48 Az SzDP végül — részben taktikai okokból — kívül maradt a mozgalmon és úgy döntött, hogy saját „felfogásának érvényesítésével folytatja az ország demokratizálásáért és a revízióért való küzdelmét".4 9 A Ligának időközben a párt megkerülésével mégis sikerült besoroznia az ipari munkások tömegeit. Nyilvánvalóan a Liga vezetőségében jelen levő gyáripari érdekképviseleti szervek helyi nyomására májustól egész üzemek léptek be — úgymond önkéntesen és anyagi felajánlásokat téve — a Ligába, ami újabb parlamenti vitákhoz vezetett. A „spontán" akciók láttán a Liga immár kiáltványban fordult közvetlenül a munkásokhoz, és saját adatai szerint egy hónap alatt 40 ezer, nyárra pedig már mintegy 150 ezer új tagot könyvelhetett el.5 0 A Liga rendszeres demonstrációkat szervezett - 1928. november 18-án pl. az összes magyarországi településen revíziós gyűlést tartottak, amelyek mindegyike petíciót küldött a Nemzetek Szövetségéhez a békeszerződések felülvizsgálata
