Századok – 1997
Tanulmányok - Zeidler Miklós: A Magyar Revíziós Liga. Trianontól Rothermere-ig II/303
308 ZEIDLER MIKLÓS bérként nem dezavuálhatja Rothermere-t.1 6 E kompromisszumos megoldással természetesen egyik oldalt sem sikerült kielégítenie: a hazai közvélemény egy része és a lord egyaránt megneheztelt, a kisantant pedig még gyanakvóbbnak mutatkozott és újabb jogcímet talált, hogy a diplomáciai fórumokon békebontóként állíthassa be Magyarországot. Anglia azonban megértést tanúsított, s a Bethlennel való találkozásakor Austen Chamberlain külügyminiszter is csupán jóindulatúan intette a magyar kormányfőt, hogy távolodjon el Rothermere sajtóhadjáratától, mivel az csak „irritációt visz az amúgy is izgatott európai helyzetbe, anélkül, hogy praktikus következményekhez vezetne".17 A miniszterelnöknek az otthoni támadásokra is válaszolnia kellett. A kormánypárt ülésén tartott hosszú beszédében tagadta, hogy a kormánynak bármi köze volna Rothermere akciójához. Ez ugyan nem volt igaz és népszerűsége szempontjából hasznos sem, azt azonban mutatja, Bethlen mennyire tisztában volt azzal, mit engedhet meg magának Magyarország a nagypolitikában. Jellemző, hogy májusi, laikus közönségnek szánt sarkos megfogalmazásaival szemben most — pártjának politikusaihoz szólva, és a Rothermere-kampány első tapasztalatainak birtokában — éles határt vont a direkt propaganda és a reálpolitikát folytatni köteles kormányzat feladatai és lehetőségei között. Mint mondta, „a határkérdések elintézéséhez nem elégséges az, hogy a világ meg legyen győződve a mi igazságunkról, hanem szükséges, hogy olyan erők szálljanak síkra emellett az igazság mellett, amelyek elég erősek arra, hogy a szükséges változásokat keresztül is vigyék." Ezért hasznosnak tartotta a sajtókampányt és a magyar közvélemény megmozdulását, de úgy vélte, „a magyar kormány saját akciójában kötelességszerűen kell, hogy óvatos és körültekintő legyen". Leszögezte, hogy — noha bizonyos türelmetlen hangok már azt követelték, hogy az 1927 decemberi népszövetségi ülésszakon vesse fel a revízió kérdését — a hivatalos politizálás a józan megfontolásra épül, nem pedig felelőtlen akciózásra: „a magyar kormánynak nem feladata a propaganda, hanem az, hogy diplomáciai téren, nemzetközi téren összeköttetéseket szerezzen és megszervezze az együttműködést azokkal, akikkel közös érdekei vannak."1 8 E gondolatmenet mélyén ott volt a propagandaszervek és a kormány feladatainak elkülönítése: az az alapvetés, amely kiindulásul szolgált a frissen megalakult Magyar Revíziós Liga céljainak és feladatainak meghatározásakor. A Liga megalakulása Arra a kérdésre, hogy a Magyar Revíziós Liga társadalmi kezdeményezésre vagy a kormány sugallatára jött létre, nem lehet egyértelmű választ adni. Mégis, az átnézett iratanyag alapján valószínűsíthető, hogy a már évek óta érlelődő gondolat — a világközvélemény felvilágosítása a magyar problémáról1 9 — most a társadalmi és politikai élet néhány szereplőjét cselekvésre késztette, a kormány és a hozzá közel álló körök pedig — a kérdés jelentőségét felismerve — már az első pillanatban igyekeztek ellenőrzésük alá vonni a mozgalmat. Az alapítás körülményeire vonatkozó egyetlen ismert forrás szerint a Turul Szövetség Rothermere sajtókampányának támogatására megalakította ún. Angolországi Propaganda Nagybizottságát s a Gyáriparosok Országos Szövetségéhez fordult támogatá-
