Századok – 1997

Tanulmányok - Zeidler Miklós: A Magyar Revíziós Liga. Trianontól Rothermere-ig II/303

A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA 309 sért. A közvetítésre felkért Fenyő Miksa, a GyOSz igazgatója ehelyett Chorin Ferenc és Bíró Pál alelnökkel, valamint Hegedűs Lóránttal, a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének elnökével együtt részt vett a Herczeg Ferenc, a Szent Gellért Társaság és a menekültek támogatásával foglalkozó Délvidéki Otthon elnöke által összehívott megbeszélésen, ahol egy új szervezet, a Magyar Revíziós Liga létrehozását határozták el. Ez a verzió, noha más dokumentum nem tud róla, hihetőnek tűnik. Az bizonyos, hogy több irredenta szervezet — pl. a Magyar Nemzeti Szövetség — is szívesen állt volna az addigiaknál nagyobb sikerrel kecsegtető mozgalom élére. Bethlen azonban tanult a TESzK és más szervezetek gyengén összehangolt, szétfolyó és improduktív külföldi propagandájának kudarcaiból s mivel nagy jelentőséget tulajdonított Rothermere páratlan lehetőséget teremtő ingyenes kampánya kiaknázásának, aligha akarta már az induláskor kockára tenni az új szakaszába lépő nem-hivatalos propaganda sikerét. A kormány felügyelete alatt működő társaságok és a miniszterelnökhöz közel álló gazdasági csúcsszervezetek által újonnan életre hívott alakulat rendelkezett azzal az előnynyel, hogy — ellentétben a fenti két szövetséggel — nem lehetett egyértelműen a soviniszta, hungarocentrikus propagandával azonosítani, ráadásul garanciát látszott nyújtani a továbbiakban a folyamatos együttműködésre s tőkeerős tagjai révén kézzelfogható anyagi segítségre is számíthatott. Ez alighanem kielégítő megoldásnak tűnt Bethlen számára, akinek egyszerre kellett megfelelnie a magyar közönség revíziós várakozásainak és a status quo alapján álló hatalmak igényeinek. A kormánytól független társadalmi mozgalomnak feltüntethető liga megalakítása, amely fenntartja, sőt táplálja a revíziós hangulatot — s ezzel belső támogatást szerez az egész politikai rendszer számára —, kifelé pedig mintegy átveszi a gyengén szereplő propagandaszervek munkáját, olyannyira egybevágott a miniszterelnök szándékaival, hogy aligha tűlzott merészség az ő beavatkozását sejteni mögötte. A fentiek alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy Bethlen, aki szívesen látott egy ilyen reprezentatív, de egyben hatékony egyesületet, amelynek tevékenysége a hivatalos külpolitikának — legalábbis a külföld felé — nem része, befolyásos gazdasági és politikai személyiségek előtt alighanem felvillantotta egy afféle revizionista „front" kiépítésének lehetőségét, de legalábbis kinyilvánította, hogy nem állna az útjába. E szervezet arra szolgált volna, hogy ellenőrzött csatornába terelje a revíziós közhangulatot és támogassa a lord akcióját. Utasításról tehát valószínűleg nem volt szó, sugalmazásról annál inkább. A feltárt dokumentumok között mindenesetre nincs olyan, amely ezt a feltételezést cáfolná, és olyan sem, amely minden kétséget kizáróan bizonyítaná a kormány mélyebb beavatkozását.2

0 A kampánynyitó hetek magyarországi eseményei közül kiemelkedett a lordnak szánt hálaívek köröztetése. Az aláírásgyűjtő nyomtatványok már egy héttel Rothermere cikkének megjelenése után elkészültek, az első oldalra a Felsőház elnökének neve került, amelyet még több mint egymillió követett azon a nyilatkozaton, amelyben „mindenféle vallású, életsorsú és világfelfogású férfiak és nők" jelentették ki, hogy „Rotheremere lord urat, amiért a brit nemzet dicsőséges hagyományaihoz híven nemes bátorsággal síkraszállott idegen uralom alá kénysze-