Századok – 1997
Történeti irodalom - Árpád előtt és után. (Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről) (Ism.: Thoroczkay Gábor) V/1192 - Mons Sacer 996–1996. Pannonhalma 1000 éve I–III. (Ism.: Szentpéteri József) I/277
282 TÖRTÉNETI IRODALOM 282 portrégyûjtemény került Pannonhalmára. A katalógusban szereplő festményeket nem stílustörténeti és időrendi csoportosításban, hanem tematikai, ikonográfiái bontásban mutatják be (bibliai témák; Mária és a szentek ábrázolásai; allegóriák, tájképek és zsánerképek; portrék). Ezeket a különféle szobrászati alkotások leírása követi, az építészeti töredékektől kezdve az alakos ábrázolásokig. A Metszettár grafikai gyűjteményében a sokszorosított lapokon kívül rajzok is találhatók, köztük a monostor építésének 18-19. századi tervrajzai és látképei. A Főapátság numizmatikai gyűjteménye főképpen római érmékből áll, ám emlékérmeket, papírpénzeket, szükségpénzeket és kegyérmeket is tartalmaz. A liturgikus felszerelések tára a Kincstár. Az apátság többszöri pusztulása, s nem utolsósorban az 1786-os feloszlatás következtében csupán néhány középkori emlék maradt ránk. A különlegesen gazdag ötvösművekből és textíliákból álló gyűjtemény mai napig legbecsesebb darabjai a Mária Terézia által 1775-ben a rendnek adományozott ébenfa ereklyetartó házioltárok és Sajghó Benedek főapát 1738-as monstranciája. A császári ereklyegyűjteményből szintén Mária Terézia ajándékaképpen került Pannonhalmára a magyar koronázási palást 1613-ból származó másolata. A középkori monostorok kultúramegőrző-hagyományozó egységét képezte a könyvtár, a levéltár és a hozzájuk kapcsolódó író- és másolóműhely, a scriptorium. Már a legkorábbi időktől feltételezhető a liturgikus és szentírási könyvek mellett a tanításhoz szükséges írásokat tartalmazó Könyvtár megléte Szent Márton hegyén. Szent László király összeírólevele a 11. század utolsó évtizedében részletesen szól a monostor könyvállományáról. A török megszállás miatt a könyvtárat Pozsonyba, majd Nyitrára kellett menekíteni. Az utolsó — 3912 leltári számos — könyvjegyzék Pannonhalma régi könyvtáráról 1786 decemberében készült, ami végül is feloszlatási katalógus lett. A rend megszüntetésekor az Egyetemi Könyvtárnak juttatott 4249 darabos könyvtárból csupán 616 nyomtatott és 26 kéziratos kötetet kaptak vissza 1803-ban, ám ez alkotta az azóta egyre bővülő könyvtár alapját. Gyűjteményei közül a legfontosabb az ún. Benedictina: a magyar bencések nyomtatásban megjelent munkái és kéziratos hagyatéka. Értékes kéziratok találhatók a külön kezelt Paíntner-gyűjteményben is, amely Jesuitica néven főleg jezsuita anyagot tartalmaz. A ma már több mint 400.000 egységet magában foglaló könyvállomány tervezett számítógépes feldolgozása mind az oktatás, mind a kutatás terén nagy segítséget fog jelenteni. A Levéltár első darabja István királynak — a fentiekben már idézett — kiváltságlevele a Szent Márton monostor számára. Uros apát kormányzása alatt (1207-1242) mintegy másfélszáz oklevéllel gyarapította a monostort. Kiemelkedő jelentőségű a Liber ruber másolati könyvként (chartularium) az apátság jogait biztosító 39 királyi oklevelet és 21 pápai bullát tartalmaz az 1001-1240 közötti időkből. A levéltár belső rendjére lehet következtetni az 1400 körül készült Registrum 3 fóliójából. Két csoportban, ábécében felsorolva (királyi oklevelek és megerősítéseik; pápák, káptalanok, nádorok oklevelei), in bybliotheca, a könyvtár szekrényeiben őrizték őket, feltehetőleg faládikákban elhelyezve. A rendi levéltártól már a kezdetekkor elkülönülhetett a hiteleshelyi működéssel kapcsolatos okmányok nyilvántartása, a hiteleshelyi levéltár. Értékes egységét alkotja a térképtár, amelyben 1692-től kezdődően birtok-, határ-, határmegoszlási, kateszteri, felmérési, mezőgazdasági, úrbéri és tagosítási térképek találhatók. A főapátság levéltárához tartoztak a „fiókapátságok" — Tihany, Bakonybél és (Cell)Dömölk — apátságainak levéltárai. Ezért őrzi Pannonhalma többek között a legrégibb, eredeti formában fennmaradt magyarországi oklevelet, az 1055-ből származó tihanyi alapítólevelet; Dávid herceg 1089-1090 körüli adománylevelét Szent László király pecsétjével; az 1211-es tihanyi összeírást. A levéltár a jog- és gazdaságtörténeti dokumentumok mellett művészeti emlékeket, így címeresleveleket is birtokol. A Régiségtárban elsősorban a környék őskori, római és középkori régészeti leleteit őrzik, melyeket adományokból és hagyatékokból kapott — nem ritkán tisztázatlan eredetű — tárgyi emlékek egészítettek ki. A katalógus külön tárgyalja a pannóniai kőfaragványokat, illetve az itáliai ásatásokból származó kőemlékeket. A könyvtár kabinetjeiben elhelyezett sokrétű együttes a 19. század folyamán képzőművészeti alkotásokból, oktatási szemléltető eszközökből és ritkaságokból álló kolostori gyűjteménnyé fejlődött, amelyhez különböző „terménytárak" — a tudománytörténeti jelentőségű ásványtár, a csiga-és kagylógyűjtemény, illetve növénytár — is tartoztak. A pannonhalmi milleniumi megemlékezés minden területen széles körű együttműködést igényelt, így pl. a kiállítás többségét biztosító helyi gyűjtemények anyagát a következő intézmények egészítették ki kölcsönadott műtárgyaikkal: Egyetemi Könyvtár, Magyar Nemzeti Múzeum, Magyar Országos Levéltár, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Országos Műemlékvédelmi Hivatal, Országos Műszaki Múzeum, Országos Széchényi Könyvtár; Prímási Levéltár (Esztergom); Városi
