Századok – 1997
Történeti irodalom - Árpád előtt és után. (Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről) (Ism.: Thoroczkay Gábor) V/1192 - Huszár Lajos: Az Erdélyi Fejedelemség pénzverése (Ism.: Buza János) I/283
TÖRTÉNETI IRODALOM 283 Levéltár, Egyházmegyei Gyűjtemény (Győr); Zisterzienserstift (Rein); Archivio di Stato (Siena); Soproni Múzeum. A milleniumi kiállítást és kiadványait a rend tagjaiból álló bizottság készítette elő Várszegi Asztrik főapát vezetésével, a tanulmánykötetek és a katalógus összehangolásában népes szerkesztői közösség vett részt. Mindhárom kötet szerkesztője Takács Imre, a történeti tanulmányok szerkesztésében társszerkesztőként közreműködött Szovák Kornél és Monostori Martina; a kötetek megjelenítését Lengyel János tervezte. A szerkesztés különösen szövevényes munkáját csak dicsérni lehet, még akkor is, ha olykor ki nem küszöbölhető átfedések, ismétlések fordulnak elő nemcsak a különböző szerzők egyazon témáról írott részeinél, hanem a tanulmányokhoz járuló katalóguscímszavak ugyanazon kéz által fogalmazott szövegében is. A számítógépes szövegszerkesztéssel szinte már „együtt járó" elválasztási hibák ennél a kiadványnál a megszokottnál lényegesen kisebb számban találhatók. A gyomaendrődi Kner Nyomda hagyományaihoz híven kiváló munkát végzett. A hármaskönyv külön értékét alkotja a több száz színes és fekete-fehér fotóból álló, sokrétű műfajú illusztráció, melyek a legfontosabb részleteket külön is bemutatják. Érdekesség, hogy több, tussal még kihúzatlan ceruzarajz is közlésre került, amelyek még az idei esztendő legelején készültek, így — feltehetőleg — már nem volt mód a nyomdába adás előtt átrajzolni őket, ám ezeket is feltétlenül érdemes volt a kötet ábrái közé emelni. Végezetül néhány apróbb megjegyzés: informatív lett volna (bár személyükben részben azonosak voltak), ha a tanulmányok szerzőit a katalógustételek készítőinek listáihoz hasonlóan külön is felsorolják alkotóműhelyeikkel együtt. A köteteket záró apparátust (rövidítések, névmutató) hasznos lett volna ellátni — éppen a főapátság kapcsolatrendszerének ilyen módon való bemutatása céljából — helységnévmutatóval, illetve az illusztrációk külön jegyzékével, feltüntetve az egyébként mintaszerűen szerkesztett térképek listáját. A kötethez újonnan tervezett térképek számítógépes szerkesztéssel készültek; külön ki kell emelni a grafikus ábrák gondos kivitelezését. Éppen a nagylétszámú szerzői gárda, az eltérő alkotói műhelyeket képviselő szakemberek együttműködése és a témakör sokoldalú megközelítése eredményezte végül is a minden eddiginél sokrétűbb és árnyaltabb rendtörténet létrejöttét. A különböző tudományágak egymásra hatásában is kiemelkedő jelentőségű Möns sacer így, összességében jelenti egy kutatástörténeti korszak lezárulását, míg a részletek tekintetében, a részben vagy egészében nyitva hagyott, illetve megválaszolatlan kérdések remélhetőleg azzal töltik be majd szerepüket, hogy ismételt átgondolásra ösztönzik a korszak kutatóit. A Szent Hegy mai lakóinak — a szerzet majd 200 évvel ezelőtti megújulásából eredő — közvetlenebb társadalmi kapcsolatait ugyanakkor jól jellemzi az a tény, hogy a kódexeket, ősnyomtatványokat őrző Pannonhalma az információs forradalom korában, a III. évezred küszöbén is példát mutat a hagyományok tisztelete és a megújulás felé törekvés jegyében: az új „írásbeliség", az Internet világához az elsők között kapcsolódtak hazánkban, hogy a múlt értékeit akár a lehetőségeit tekintve ma még kiforratlan kultúrahordozó segítségével is közvetítsék a jövő felé... Szentpéteri József Huszár Lajos AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉG PÉNZVERÉSE Sajtó alá rendezte Rádóczy Gyula Akadémiai Kiadó, Budapest 1995. 231 o. Akik tudtak a kéziratról, illetve német fordításának elkészültéről, azok évekig türelmetlenül, majd egy idő után csüggedten várták, hogy megjelenjen Huszár Lajos műve az Erdélyi Fejedelemség pénzveréséről. E sorok írója nem először, s nemcsak magának teszi fel a kérdést: miért kellett csaknem egy évtized ahhoz, hogy napvilágot lásson az a munka, amely a szűkebb szakma művelői között méltán váltott ki nagy érdeklődést? Miért késett, miért késleltették annak a korszerű numizmatikai összegezésnek a kiadását, amely már évekkel ezelőtt méltán válthatta volna fel a ritkaság számba menő századelős összefoglalást? A recenzens kompetenciáján kívül esik a válaszadás, s miután találgatásokba nem kíván bocsátkozni, célszerűbb, ha azt hangsúlyozza, hogy Huszár Lajos (1906-1987) kivételesen gazdag életművének szerves része e posztumusz kötet, amely nemcsak a könyvespolcon, hanem rangban is a „Habsburg-házi királyok pénzei 1526-1657.", illetve a ,,Münzkatalog Ungarn" mellé kívánkozik.
