Századok – 1997
Vita - Kristó Gyula: A honfoglalók régészeti hagyatékának keltezéséről. (Rendhagyó válasz bírálóimnak) I/234
262 VITA tü, egy része szláv közszóból alakult. Ha a körülményeket nem ismernénk, aligha gondolhatná bárki is pusztán e 13 helynév alapján azt, hogy ezek mintegy száz évvel a magyar honfoglalás után a Dunántúlra vonatkoznak. A másik három oklevél is tartalmaz — ha már kisebb számarányban is — szláv köznevekre viszszamenő megnevezéseket.9 0 Révész László szerint 10. századi szláv tömegekről „a Kárpát-medence központi területein... sem a régészeti leletek, sem a történeti források nem beszélnek". A gyakorlatilag nem létező 10. századi történeti (azaz írott) forrásoktól aligha lehet bármit is várni. Nem az én dolgom eldönteni, hogy az eddig késő avarnak gondolt (és az Alföldön képviselt) régészeti hagyaték valójában milyen etnikumhoz köthető. De az bizonyosra vehető, hogy a szlávok — helynévadásban testet öltő — jelenlétéről a Kárpát-medence központi területein korai okleveleink földrajzi nevei kétségbevonhatatlanul szólnak. Újólag nem térve ki bírált könyvem e tárgykörről szóló névtani vonatkozásaira,9 1 most csak utalok az ott elmondottakra, valamint az itt megemlített adatsorra. Mivel ezek alapján szlávokkal (és még más „őslakosokkal") számolnunk kell a 10. században, a telepek kérdése nem szűkíthető le a magyar etnikum telepeire, hanem más, letelepült és ennélfogva állandó, helyhez kötött telepeken élő etnikumok lakóhelyeiként kell (elsősorban) gyanúba fognunk őket, kivált a 10. század első felében. Összességében ezen okok miatt, ezen kérdések megválaszolatlansága következtében nem támaszkodhattam munkáimban a jelenleg még szerfelett kevés biztos eredményt szolgáltató telepfeltárásokra. A datálási nehézségek megoldásának kulcsát Kovalovszki abban látta: „Lehetőség szerint olyan jelenségeket kellett tehát — és kell a további kutatásokban is — felismerni és elkülöníteni, amelyek nagy valószínűséggel a korai időkre lehettek jellemzőek."9 2 Ahhoz, hogy a telepek a történész számára felhasználhatók legyenek, szilárd kronológiával kell rendelkezniük, ennek híján ötletszerű állásfoglalások születhetnek csak. Maga Takács Miklós is elismerte velem polemizáló írásában: „Elvileg tehát felvethető, hogy a 10-11. századinak meghatározott telepek mind csak a 10. század végén, vagy még ennél később keletkeztek." Két megfontolást szegez azonban szembe ezzel. Az általa másodikként említett merőben régészeti kérdés, nem szólhatok hozzá. Az első azonban keltezést érintő megfontolás. Eszerint két esetben 10. század végi sáncátvágások igazolják ennél korábbi lakóobjektumok létét. De vajon mi igazolja azt, hogy e sáncátvágások (Bény, Edelény) 10. század végiek? S ha valóban ekkoriak, mennyivel korábbiak a „korábbi lakóobjektumok"? Húsz évvel vagy 100 évvel? Korántsem mindegy. Az ásató Wolf Mária szerint Borsodvár „az államalapítás korában épült".93 Ez aligha a 10. század vége Északkelet-Magyarországon, sokkal inkább all. század eleje, illetve Szent István időszaka.94 Ami a település korát illeti, erre vonatkozóan Bóna István ekként nyilvánított véleményt: leletanyaga „nem kifejezetten honfoglalás kori. Kétségtelenül 10. századi típusú cserepek és edények elválaszthatatlanul összefonódnak benne a korai 11. század jól ismert típusaival, s ez — ha másra nem is — arra okvetlenül rávilágít, hogy a 10. századi magyar település aligha keltezhető a század első felére. Amiként az ásatások során előkerült fémtárgyak: nyílcsúcsok, karperecek, líra alakú csat, bepödrött végű hajkarikák, kéttagú csüngő sem ko-
