Századok – 1997
Vita - Kristó Gyula: A honfoglalók régészeti hagyatékának keltezéséről. (Rendhagyó válasz bírálóimnak) I/234
VITA 251 942. évi spanyolországi kalandozását, s az ott elfogott magyar harcosoknak a korabeli törzsszövetségi méltóságokat bemutató vezérnévsor alapján — főként a 942-48, valamint a 955 körüli időszakban éleződhetettek ki."50 Elvileg magam sem zárkózom el annak feltevésétől, hogy hatalmi harcok a 10. századi magyar vezetők között lehettek (sőt bizonyára voltak is), de nyomatékosan leszögezem: ezekről semmi konkrétumot — sem személyeket, sem időpontokat — nem tudunk (az első és az utolsó ebben a sorban Koppány 997. évi hatalommegszerzési kísérlete). A Révész által említett dátumok és a hozzájuk kapcsolt hatalomváltás(ok) ugyanis nem rendelkeznek forrásos megalapozottsággal. Ami a Györffy által 942-948 tájára tett belső villongásokat illeti, ezek forráskritikai megalapozatlanságára, ötletszerűségére Makk Ferenc mutatott rá.5 1 Magam arra utaltam: a 10. század közepén a magyar nagyfejedelmi poszton bekövetkezett változás (a Fájsz-Taksony csere) összekapcsolása a 955. évi augsburgi vereséggel „nem több, mint puszta — igaz, nem minden valószínűséget nélkülöző — gyanú... Túlságosan kevéssé ismerjük a magyar viszonyokat a X. században ahhoz, hogy egy efféle feltevést a valószerűség igényével megkockáztathassunk".52 Továbbra sem látom be annale indokolt voltát, hogy a pompás karosi leletek mögött fejedelmi központnak kell állnia. Erről vitatott könyvemben írtam. Ottani megállapításomhoz („Révész régészeti adatokkal, megfigyelésekkel próbált történelmet írni anélkül, hogy alaposan figyelembe vette volna a történeti [írottl források közvetlen és közvetett tanúságait"53 ) most azt tehetem hozzá: Révész úgy próbált történelmet írni, hogy régészeti szempontból sem járt el igazán körültekintően. Nem csökkentheti e téren Révész felelősségét az, amit már a dolgozat elején kifejtettem: tökéletes keltezések sora esetén sem bizonyos, hogy a régészetnek módja van olyan feladatok elvégzésére, főleg a régészeti leletekben ritkán nyomot hagyó politikatörténet terén, amelyek a történettudományra tartoznak. 4. Keltezés kiválasztott tárgytípusokkal Az ide vonható kérdéseket már fentebb, a 2. pont alatt érintettem, kimerítő tárgyalásra nem vállalkozhatom. Szabó János Győző egy megállapítását kell egyetértően idéznem, amit a sarudi temető egyes kiválasztott tárgytípusokkal való keltezése dolgában tett: „A sarudi temető régészetileg jól keltezhető leletei számunkra a nyakperecek, a karperecek és az érmék. Láttuk, hogy a temető nyakperecei a X. sz. harmadik harmada és a XI. sz. harmadik negyede közé kelteznek. A karperecek még tágabb időhatárokat jelölnek: a X. sz. 3. harmada és a XII. sz. eleje között mintegy 150 éves időszakot, öt generáció temetkezését is átfoghatják. A két ékszerfajta együttesen viszont igen szűk korszakra is enged következtetni, ha a minimális időhatárokra gondolunk: elképzelhető egy X. sz. vége és a XI. sz. második negyede közti időszak is, amely egy generációt jelentene. Mindez jól érzékelteti, hogy egy-egy kiragadott tárgytípussal és környezetüktől elszakítva, nem a temetkezési rendben gondolkodva, az abszolút időrendi keltezés lehetőségeinek korlátai vannak."54 Hozzá kell azonban tennem: több tárgytípus együttes keltezése csak akkor tekinthető megnyugtatónak, ha egy-egy tárgytípus keltezése körül minden rendben van. Ne feledjük: a keltezés „piramisának" talapzata az egyes tárgyak, egy-egy tárgytípus datálásán alapszik. Ezzel végére értem a Bálint Csa-
